Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Süttő Szilárd: „Temporibus sanctorum regum Hungarie”
bától keletre fekvők részben a kétkamarás típusnak felelnek meg. Az ősi Karo- ling birodalomhoz tartozás, illetve annak határai mentén való elhelyezkedés, mint Hintze által bevezetett differenciáló tényező,25 témánk és a fent leírt terület esetében érvényesül, de nyilván más okból; a hűbériségnek ugyanis és a hatékonyabb, racionálisabb, erősen bürokratizált kormányzati rendszernek — az eltérő rendi fejlődés Hintze szerinti két legfőbb okának — a szenttisztelethez amúgy sincs sok köze, ráadásul a rendiség terén csak a késő középkorra jött létre a két fenti alaptípus. Az uralkodói szentség újabb felfogása mindazonáltal nem véletlenül alakulhatott ki a fentemlített nyugati, északi és keleti régióban. Talán a krisztianizáció eltérő formája állhat a szent királyoknak a Meroving- koritól eltérő kultusza mögött, vagyis az, hogy nem meglévő és továbbra is fennmaradó egyházi szervezetre valamint jelentős katolikus lakosságra telepedtek a pogányságból vagy arianizmusból csak később megtérő dinasztiák, hanem maguk is terjesztették a katolikus vallást; az így kialakult sorsközösségnek mintegy természetes velejárója lehetett egyfelől a világi uralom formáinak a Meroving-korit meghaladó akceptálása egyházi részről, másfelől pedig az, hogy maguk e dinasztiák is szükségét érezhették kiválasztottságuk minél mélyrehatóbb egyházi indoklásának - de a jelenség okainak alaposabb vizsgálata nem feladata jelen írásnak. Bármi volt is a fenti fejlődés oka, az bizonyosnak látszik, hogy Magyarországon a dinasztia pogány-karizmatikus és keresztény tiszteletének angolszász mintájú összefonódását a fentiek alapján is könnyebb elfogadni, mint elvetni. Ennek, vagyis az Árpádok kiválasztottságába vetett hajdani pogány hit és a „szent királyok” kifejezés kapcsolatának nem mond ellent, ha ez utóbbi viszonylag későn, valóban csak a 13. század második felében tűnik fel,26 amikor már — László király 1192-es szentté avatása után — a ténylegesen kanonizált ősök többes száma magában véve is indokolhatta volna, hogy az Árpádok önmagukat ne csak a „szentkirály”, hanem a „szent királyok” nemzetségének tekintsék. Ha ugyanis valóban kizárólag a beata stirps víziója hívta volna életre az egész dinasztia királyi oklevelekben megfigyelhető szentként emlegetését, akkor is nehéz lenne megérteni a fáziskésést, vagyis hogy a második Árpád-házi király szentté avatása után miért kell még mintegy két emberöltőt várni ezen önmegjelölés felbukkanására - sokat tehát, de nem annyit, hogy az egész uralkodóházra kiterjedő szentség képét kielégítően lehetne magyarázni csupán a valóban nagyszámú, de zömmel később élt és halt, szentként tisztelt Árpád-házi hercegnővel, vagy éppen szintén későbbi lengyel és cseh analógiákkal.27 Valószínűleg jobban megértjük a „szent királyok” okleveles felbukkanását, ha tekintetbe vesszük, hogy eme kifejezés a patrimoniális királyság eszmei és anyagi alapjainak vesztét, a királyi hatalom alapvető megrendülését fájlaló IV Béla okleveleiben kezd előfordulni; ezen szavak által a kancellária talán ar320 SÜTTŐ SZILÁRD 25 Nápoly-Szicília természetesen nem tartozott a Karoling birodalomhoz, az itteni háromkúri- ás rendszert Hintze az Anjou és aragón uralkodók alatt kialakuló rendiségre ható francia és aragóni- ai befolyással magyarázza (Hintze, i. m. 125.). 26 Deér: Árpádok, 5.; Klaniczay. Heiligkeit, 360. 27 Vb. Klaniczay. Anjouk, 77-78., Klaniczay: Heiligkeit, 357-360., Klaniczay: Uralkodók, 243.
