Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Oborni Teréz: Néhány megjegyzés a székely széki önkormányzat történetéhez
262 OBORNI TERÉZ tott és olykor változott is a fejedelmi korban, hiszen a fejedelmek — élve uralkodói jogaikkal — adományokban, kiváltságokban részesíthettek székeket, vagy módosították a korábbi helyzetet. Miklósvárszék esete erre is példa lehet. Bónis György arra a megállapításra jutott, hogy székely székek és fiúszékek ott alakultak ki, ahol „természetes tömörülés során a székely bíráskodás gócpontjai” létrejöttek, és az ott tartott bírói székről nyerte elnevezését a környező terület is. A székek, mint bíráskodási egységek területének kiformálódásában jelentős szerepet tulajdonít a földrajzi tényezőknek, folyóvölgyeknek, hegyvonulatoknak, amelyek természetes módon alakították ki a települések területi egységeit, csoportosulásait. Egyúttal rávilágított arra is, hogy a széki szervezet kialakulásában a királybíró kiküldésénél fontosabb szerepe volt az önálló törvényszék tartásának, illetve engedélyezésének.3 Kifejtette azt is — részben korábbi szerzők kutatásai alapján —, hogy a széki királybírók feladata a késő középkorban elsősorban a székely ispán helyettesítése volt, de nem az ítélkezés érdemi részében, hanem a bírságok behajtásában és az ellenőrzésben.4 Bónis éppen Miklósvárszék esetét, kiemelten a Szapolyai János által a széknek adott privilégiumlevelet hozta fel példaként mindkét jelenségre. (Tovább azonban nem kísérte figyelemmel Miklósvárszék sorsát.)5 Valóban, ha az erdővidéki falvak elhelyezkedését nyomon követjük a mellékelt térképvázlaton, bár a domborzati viszonyok nincsenek jelölve, mégis kitűnik, hogy a két folyóvölgyben egymás után sorakozó falvakról van szó. Lakosaik, peres ügyeik intézésére nem akarván átmenni Sepsiszentgyörgyre, ahová vagy csak egy hegyen átkelve, vagy nagy kerülővel lehet eljutni, nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy saját széket alkothassanak, ahol saját maguk törvénykezhetnek. (Térképet 1. a következő oldalon!) A fejedelemség korának sajátossága, hogy a székely székekben a királybíró hatásköre fokozatosan megnövekedett. Már 1559-től, de különösen 1562, a segesvári végzések meghozatala után ez a tisztség kifejezetten a központi hatalom felügyeleti és ellenőrző feladatát látja el. A királybírókat a fejedelem nevezi ki, és az egyes széki tisztségviselők az ő alárendeltjeikké válnak. A székekben teljhatalommal rendelkező igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságként tevékenykednek, a korábbi székbíró jogkörét is magukba olvasztják. Általában székenként két-két királybírót neveznek ki.6 A 17. század elejére annyiban változik a helyzet, hogy a királybírókat, akiket már főkirálybírónak neveznek az egyes székek választják általában saját nemeseik közül, de a választásnak egyeznie kellett a fejedelem óhajával is. A főkirálybírók mellett alkirálybírók tevé3 Bónis György. Magyar jog - székely jog. Kolozsvár, 1942. 50-51. (Kolozsvári Tudományos Könyvtár I.); (a továbbiakban: Bónis: Magyar jog - székely jog) 4 Bónis : Magyar jog - székely jog, i.m. 48-49. Bónis érvelésében az 1499. évi privilégiumlevélre hivatkozva a 15. század végére teszi a királybírói funkció teljes kialakulását.; A székely ispánokról Lásd: Kordé Zoltán: Vajda és ispán. A székely ispáni méltóság a Zsigmond halála utáni években. Acta Historica. 116 (2002) 49-57. (Acta Universitatis Szegediensis) 5 A Bónist követő kutatók (Kristó Gyula, Kordé Zoltán, Bodor György, Pál-Antal Sándor) sok szempontból pontosították a székek kialakulásával kapcsolatos ismereteinket, ezekre azonban itt nem térek ki. 6 Pál-Antal: Székely önkormányzat, i.m. 70-73., 89.; Vö.: Liviu Moldovan - Pál-Antal Sándor: A székely önkormányzat és szervezete a XVI. században. In: Székely felkelés 1595-1596 előzményei, lefolyása, következményei. Szerk.: Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Bukarest, 1979. 35-46.
