Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Nyulásziné Straub Éva: Mohács előtti címereslevelek
Nyulásziné Straub Éva: MOHÁCS ELŐTTI CÍMERESLEVELEK A magyar történelem írott forrásainak egyik legsokoldalúbb — napjainkig csak egy-egy szempont szerint vizsgált — dokumentumai a címereslevelek. Esztétikai okokból alkalmas, és célszerű album jellegű kiadványokban megjelentetése, mert ezzel a levéltárakban Őrzött iratok látványosan hozhatók közelebb az olvasókhoz.1 E kiadványok a családtörténészek számára kielégítő információt nyújtanak az adott oklevelekről, amely bemutatja a címert — ritka kivételként tartalmaz birtokadományt is —, megnevezi a nemességet nyert őst és az adományban még részesült családtagokat, azok vérségi kapcsolatát. A leírásban felsorolják a család nőtagjait is (feleség, leánygyermek), akik bár nem örökíthették tovább a nemességet és a címert, de személyükben részesültek az adományban. Ezek az adatok igen becses forrásai annak az időszaknak, amikor még nem vezették az anyakönyveket. Családtörténeti kutatás esetén az említett kiadványok megfelelően szolgálják a több száz éves iratok védelmét is, egyben a közvélemény érdeklődésének felkeltését a levéltári iratok iránt, méltó módon illusztrálva az armalisok felbecsülhetetlen értékét. A családtörténet azonban csak egy kis szelete annak a területnek, amely forrásként használhatja a címeresleveleket. A művészettörténet már a 20. század első felében megkezdte a középkori oklevelek címerképének és oklevéldíszítésének rendszerező elemzését, beillesztését a kor festészetébe.2 Nem mellékes az a tény, hogy a kódexek és a címereslevelek párhuzamos vizsgálata segít egyes kérdések megoldásában. A dátummal, a kiadás helyének megjelölésével kibocsátott középkori oklevelek és a datálatlan kódexek összevetése egyrészt segíthet a kódex keletkezési idejének és keletkezési helyének meghatározásában, másrészt esetenként a festő személyének azonosításával a címeresleveleket névtelemül készítő miniátor éppen a kódexek név szerint ismert festője alapján 1 Fejérpataky László: Monumenta Hungáriáé Heraldica - Magyar Címeres Emlékek. I—II. füzet. Bp. 1901- 1902, III. füzet: Áldásy Antal. Bp. 1923.; Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. Bp. 1987.; Kollega Tarsoly István: Királyi Könyvek 1867-1918. Bp. 1994.; Armalisok - Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2004. 2 Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943.; Uő: A művészetek Mátyás király udvarában. I—II. Bp.1966., III: Uő.: Die Anfänge der Renaissance in Ungarn. Matthias Corvinus und die Kunst. Graz, 1975.; Csorna József: A magyar heraldika korszakai. Bp. 1903.; Hoffmann Edith: Középkori könyvkultúránk néhány fontos emlékéről. Magyar Könyvszemle 32 (1925) 28-51.; Uő. : Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929.; Radocsay Dénes: Gótikus magyar címereslevelek. Művészettörténeti Értesítő 6 (1957) 271-294.; Uő.: Az utolsó budai miniátorok. In Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Galavics Géza. Bp. 1975. 137-152.; Wolf Rózsa: II. Lajos egy ismeretlen címerfestője. Magyar Művészet 4 (1928) 697-708.
