Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Németh Péter: Két szatmári család eredetéről
236 NÉMETH PÉTER atyjának, Lőrinc fia Miklósnak elzálogosított szécsi birtokrészt Lőrinc fia néhai János fiai: András, Mihály, Lőrinc, Bálint és György elfoglalták. Tamás és testvére, Albert ugyanekkor tett harmadik tiltakozása már a Szatmár megyei Fül- pöst érinti, ahol a Nagyszamos melletti malmukat és telküket Fülpösi Mihály elfoglalta, ottan lakóházat épített magának. Továbbá Mihály és Bálint a Daróc prédiumukat is elfoglalta, ezért őket, valamint néhai Lőrinc fia János többi fiát: Andrást, Györgyöt és Lőrincet ettől eltiltotta.18 Úgy vélem, ennyi adat felsorolása is elegendő annak bizonyítására, hogy a Szatmár megyei Fülpösiek azonosak a Krasznai megyében is említettekkel, akik eképpen a Becsegergely nemzetség egyik önálló ágát képezik.19 Marad még egy eldöntendő kérdés: mikor jutott Luka fia Péter Fülpös birtokába? A véletlen játszott kezünkre, hogy ennek hozzávetőleges időpontját megválaszoljuk. Ugyanis 1333-ban a nagy birtokszerző, Becsei Imre fia Töttös mestert, akinek az apja — mint láttuk — a nagyszigeti Becsét zálogba vette, a pécsi káptalan előtt Lukács fia Péter képviselte.20 Úgy vélem, hogy ez a személy azonos az 5 évvel később Fülpösiként feltűnő Luka fia Péterrel, aki az évben, t.i. 1333-ban még nem volt Fülpös birtokosa, legalábbis nevében ezt nem tünteti fel. Fülpös falu királyi adományozása minden bizonnyal összefügg azzal az 1339-ből ismert jogesettel, amelyben Rohodi Arteus fia Miklós fia László leánynegyed miatt perli Kölesei Dénes fiait: Jánost, Jakabot, Andrást, Mihályt és Miklóst.21 Ekkor megemlítik, hogy maga a király, I. Károly is perben áll a Kölcseiekkel, ugyanis apjuk, Dénes halálával a koronára visszaszállottnak tekintették birtokaikat. Bár ez utóbbi bírósági eljárás csak 1344-ben zárult a Kölcseiek javára hozott döntéssel, Luka fia Péter beiktatása — a Kölcseiektől elkobzott? — Fülpös birtokába 1333 után, de még 1338 előtt megtörtént. A király kontra Kölcseiek perével függ össze egy másik család felbukkanása is Szatmárban, pontosabban a Kölcseiek és a Vajaiak birtokolta Szekeresen. 1337-ben Vajai Abrahám fia Mihály és János tiltják Lukács fia László fia Tamást és a többi szomszédokat Abrahámszekerese használatától.22 Ez azonban nem járt sikerrel, mert 1347-ben a Vajaiak és a rokon Tunyogiak egyezkednek az idegen kézre került Szekeres közös visszaszerzéséről.23 A per a Vajaiak és 18 1444: dl 36 406.; A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). I—II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezetőt írta: Jakó Zsigmond. Bp. 1990. I. 537-539. reg. (a továbbiakban: Kolozsmonostori jkv.) 19 Ezzel a felfogással szemben a Becsegergely nemzetséget és a Fülpösi családot külön tárgyalja Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. Bp. 2001. CD-ROM. (MTA Történettudományi Intézete-Arcanum Adatbázis) (a továbbiakban: Engel: CD-ROM.); Az azonban már vita tárgya lehet, hogy Luka vonalát külön ágnak tekintsük-e, mint azt Karácsonyi János tette (Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a 14. század közepéig. Bp. 1900. 214-215. közötti melléklet), vagy a főághoz csatlakoztassuk, ahogy ezt Engelnél láthatjuk. Maksay Ferenc a Szentemágócs nembeli Kölcseiekkel való rokonságot sejttette birtokaik közelsége miatt (Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. 138. [Település- és népiségtörténeti értekezések 4. sz.]). 20 1333: DF 278 622.; AOklt. XVII. 495. reg. 21 1339: DL 70 549.; Borsa Iván: A középkori oklevelek regesztázása (Függelék: A Kölcsey-család levéltárának középkori oklevelei). Levéltári Közlemények 24 (1946) 56., 2. reg.; AOklt. XXIII. 3. reg. 22 1337: DL 96 196. 23 1347: DL 96 276., 96 279.
