Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Németh Péter: Két szatmári család eredetéről
234 NEMETH PETER III. András fentebb említett oklevelét ő íratja át a váradi káptalan előtt, amelyet rá egy évre I. Károly király is megerősített.5 Figyelemre méltó, hogy László mester nevével az országegyesítő harcok során csak egyszer találkozunk. Pedig ekkor lett volna módja a korábban elfoglalt, de név szerint nem említett birtokok visszaszerzésére, újakkal való gyarapítására, ahogy ezt a kortársak is tették. Ez alkalommal is mindössze annyit tudunk, hogy Meggyesi Miklós „vajda” máramarosi ispánsága (1301-1319) idején (unoka)testvérük, Lőrinc a máramarosi hospesekkel vívott csatában a „vajda” oldalán elesett. E kevésbé ismert összecsapásról is mindössze egyetlen forrás tudósít, s talán az sem lehet véletlen, hogy nem a király, hanem a „vajda” kárpótolja Lőrinc rokonait, Luka fiait, Gergely, László és Péter mestereket 1319-ben.6 Ám addig is élni kellett, s egy 1318. évi oklevél szerint ehhez a fedezetet egy Maros menti birtok nyújtotta. A Biharban, Szalacson tartózkodó I. Károly király előtt a nemzetség egyik tagja, Lőrinc fia Lél mester (az elesett Lőrinc fia?) arról tett panaszt, hogy bár a Zaránd megyei, a Szent Lélek tiszteletére szentelt Dienesmonostorát oláh és más falvakkal együtt az országbíró előtt bírói úton szerezte meg Luka fia Lászlótól, azokat mégis Ivánka mester, pan- kotai és déznai (Zaránd megye) várnagy elfoglalta.7 A király a jogtalan foglalást megszüntetve a birtokokat visszaadja Léinek. Itt, Biharban vagy környékén kellett tartózkodnia ekkor Luka fia Lászlónak is, mert ha helyes a felismerésünk, őt kell látnunk abban a személyben, aki 1319 tavaszán a királlyal magának és fiainak szerette volna adatni a Bihar megyei, Körösközben fekvő Uz- falva (Vozfalva), másképp Kékes birtokot, de ez sikertelen kísérletté lett amiatt, hogy a király Benedek Csanádi püspök kérésére az utóbbi unokatestvérei, Arnold ispán fiai: Miklós, Tamás és Benedek javára döntött.8 Eme eredménytelenség előtt alig egy hónappal azonban sikerült Luka fiainak, köztük Lászlónak is megvetnie a lábát Erdélyben. Mégpedig korábbi mentoruk, a volt erdélyi vajda (1315-1316) jóvoltából, aki testvérei beleegyezését is bírva, a Kraszna megyei, Somlyóhoz tartozó Szécs (Scheck) birtokukat adományozza a már felsorolt érdemeikért a három testvérnek, Gergelynek, Lászlónak és Péternek.9 Bár az oklevél csak Szécset nevezi meg, a későbbi adatokból tudjuk, hogy még egy birtok, Szentgyörgy is az adományhoz tartozott. Ezzel megteremtődött annak az alapja, hogy a Becsegergely nemzetség e Dunántúlról átkerült ága megkezdje Szécs körüli terjeszkedését. Az oklevelek ezután alig szólnak a leszármazottakról. A század közepén megemlítik, hogy a Meggyesi Anna kezével Bátori Lászlónak jutott Somlyói uradalom része volt korábban Szécs birtok, melyet László és Péter kapott örök 6 1311: AOklt. HL 146. reg.; 1312/344: DL 87 169.; AOklt., III. 249. reg. 6 Lásd a 4. jegyzetet! 7 1318/344: DL 76 747.; A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szer. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kämmerer Ernő, Lukcsics Pál. I-XII. Pest, Bp. (a továbbiakban: Zichy) II. 132.; AOklt. V 130. reg. 8 1319/320: Oklevelek Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. Másolta és gyűjtötte: Pesty Frigyes, sajtó alá rend. Ortvay Tivadar. I. 1183-1430. Pozsony, 1896. 15-16.; AOklt. V 395., 405. reg.; 1320: DL 29 112.; AOklt. V 683. reg. 8 Lásd a 4. jegyzetet!
