Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban

FA- ÉS FASZÉNELLÁTÁS A HÁROM GARAM-MENTI BÁNYAVÁROSBAN

221

rosi jobbágyfalvak területén feküdtek, hanem a városi határon túl, az attól északabbra fekvő erdőkben, tehát a városi mindennapi élet számára szolgáló erdők és a bányászati célokra fordítható erdők elkülönültek egymástól. Amikor a bányák elszakadtak a várostól, utóbbiak a bányák tulajdonosához kerültek.

Maga a bányászat sorsa sem alakult egyformán a három bányavárosban. Az elsősorban aranyat adó Körmöcbányán maradtak meg a bányák legtovább a városi polgárok közül kikerült kistermelők kezén. Az ezüstjéről híres Selmecbányán már a 15. században felváltották az egyéni kistermelést a bányatársulások. A felszíni erek kimerültek és a mélyebben fekvő tárnák elvizesedtek, így szükségessé váltak olyan bányászati technikai berendezések (szellőzőművek, vízkiemelő készülékek), amelyeknek magas költségeit csak a tőkék összevonásával tudták előteremteni.11

Besztercebányán, ahol elsősorban rezet rejtett a föld mélye, és csak kismértékben egyéb nemesfémet, a korai időktől kezdve a városi polgároknak egy szűk rétegéből került ki a bányavállalkozók köre, és a legjövedelmezőbb bányák mindig egy család kezén összpontosultak.12 A 15. század végére a rézbányák zöme Thurzó Jánoshoz került, akinek vállalatát anyagilag a Fugger család is támogatta. Ebben az időben indult meg Besztercebánya környékén a korszerű rézolvasztás. Egy új kohászati eljárás eredményeképpen a rezet elválasztották az ezüsttől, és helyben tudták finomítani (1496).13 A rézválasztó kohók megjelenése miatt a felhasznált faszénmennyiség nagyságrendekkel megnövekedett, és ennek biztosítása a Besztercebányától északra fekvő erdőségek kipusztításához vezetett. A 15. század második felében a réznek Európa szerte konjunktúrája volt, ezért is kapcsolódott be a Fugger vállalat is a magyarországi rézbányászatba. 1527-ben, az immár Habsburg fennhatóság alatt álló rézbányászatot egyedül a Fugger kereskedőház bérelte. A Fuggerek a többi bányavárosban is megszerezték a bányák nagy részét sőt az aranyfinomítást is kezükben tartották, mind a körmöcbányai, mind a Selmecbányái bányákból kikerült arany esetében.

A magyarországi nemesfémbányászatnak és kohászatnak az amerikai arany, és ezüstbányákból Európába beáramló olcsó nemesfém vetett véget. A Fugger bankház 1546-ban vonult ki a magyarországi nemesfémbányászatból, megérez- ve azt, hogy a magyar bányák termelése helyi jelentőségűvé szorul vissza. A rézbányászat és a rézkivitel a későbbi évszázadokban is fontos exportcikk maradt. A termelés költségeit viszont megnövelte az a tény, hogy a Fugger bérlet 20 éve alatt kipusztították a Besztercebányától északra fekvő értékes, még olcsón kitermelhető és szállítható erdőket, és a továbbiakban az elengedhetetlen fa-, és faszénmennyiséget már csak távolabbról, drágábban, költséges befektetések révén tudták volna biztosítani.14 Ez a tényező is hozzájárulhatott ahhoz,

11 Paulinyi Oszkár : A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban, a XVI.sz. derekán. Bp. 1967. (a továbbiakban: Paulinyi 1967) 26.; KL.1564. évi számadások.; Pech Antal : Alsó Magyarország bányaművelésének története. I—II. Bp 1884-1887. II. 33. (a továbbiakban: Péch)

12 Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Bányaművelés és polgári vagyon Besztercebányán. In: Emlékkönyv Károly Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1933. 197. 556.; BL F:6 N:9.

13 Paulinyi 1967, i. m. 11.

14 KL T:II F:14 F:1 N:177.; Franz Anton Schmidt Chronologisch-systematische Sammlung der Bergesetze der österreichischen Monarchie. II. Ungarn. Wien, 1834. (a továbbiakban: Schmidt 1834) 380.