Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban
Magyar Eszter: FA- ÉS FASZÉNELLÁTÁS A HÁROM GARAM-MENTI BÁNYAVÁROSBAN A három Garam-menti bányaváros: Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya egymástól eltérő módon tudták a városi bányászatot ellátni fával és faszénnel, attól függően, hogy az őket körülvevő erdőkben milyen használati és birtokjogokkal rendelkeztek. Magyarországon a nemesfémbányászat és értékesítés királyi monopólium volt, ezért királyaink már a bányavárosok első kiváltságleveleiben biztosították a városok számára a bányászathoz szükséges feltételeket, így a bányák körüli erdőket szabadon használhatták a bányászat céljaira. Selmecbánya kiváltságlevele nem maradt fenn közvetlenül, de az 1255-ben kiadott besztercebányai városprivilégium a Selmecbányáira hivatkozik, amikor kimondja, hogy a besztercebányai bányászok Zólyom vármegye egész területén kereshetnek ércet, és az erdőkben vághatnak fát. Mindössze a halászatot és a vadászatot tartották fenn az oklevél szerint az akkor még működő királyi erdő- ispánság javára.1 A bányavárosok tehát a 13. század első feléig lényegében lakatlan területen a királyi erdőispánság területén vagy amellett alakultak, így erdőhasználatuk gyakorlatilag semmilyen akadályba nem ütközött. A 14. század elején, a királyi erdőispánságok felbomlása és területük magánkézre való kerülése után vált szükségessé az, hogy a bányavárosok bányászati célú szabad erdőhasználatát bárki birtokán, királyi adománylevél biztosítsa. (A kiváltságlevél nem maradt fenn, meglétéről a 15. századi erdőhasználati pereskedések utalásaiból és oklevélátírásaiból értesülünk.)2 Körmöcbányát ekkor alapították (1328), a város már az alapítólevélben két mérföldes körben megkapta a körülötte fekvő erdők használati jogát azzal a további előnnyel, hogy ebben a körzetben irtásfalvakat is joga van telepíteni.3 így Körmöcbánya birtokában a 16. század elején már 15 telepes falu volt, jelentős erdőterülettel, amelyből el tudták látni mind a bányászat, mind a hétköznapi élet faigényét.4 A másik két bányaváros is többre becsülte az erdők tulajdonjogát a kiváltságlevél nyújtotta biztosítéknál, és már szinte alapításukkal egyidőben 1 A városprivilégiumokról Fügedi Erik: Középkori magyar város-privilégiumok. Tanulmányok Budapest Múltjából 14 (1961), 8. (a továbbiakban: Fügedi 1961); Besztercebánya város levéltára a besztercebányai járási levéltárban (a továbbiakban: BL ) F:1 N:l. 2 Selmecbánya város levéltára a Ziar nad Hronom-i járási levéltár Selmecbányái fióklevéltárában (a továbbiakban: SL ) 686 d. 22 f. 281. 3 Fügedi 1961, i. m. 49., BL F:1 N:l.; Körmöcbánya levéltára a Ziar nad Hronom-i járási levéltárban (a továbbiakban: KL) T:I F:1 F:1 N:24 4 Magyar Eszter: A feudalizmuskori erdőgazdálkodás az alsó-magyarországi bányavárosokban (1255-1747). Bp. 1983. (a továbbiakban: Magyar 1983) 11-24.
