Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Almási Tibor: „Sub mediocri sigillo suo”
MEGJEGYZÉSEK A KIRÁLYI KÖZÉPPECSÉT FOGALMÁNAK KIALAKULÁSÁHOZ 19 új és autentikus királyi nagypecséttől. Miután három nagypecsét közül időrendben a középsőről, a másodikról volt szó, ezért a sigillum mediocre kifejezés alkalmasnak bizonyult ezen eltérés egyértelmű kifejezésére. Amikor a második nagypecséttel ellátott iratról ejtenek szót 1331 után, a következő — vagy hozzá igen hasonló — megfogalmazások olvashatók: „exhibuerunt nobis quoddam privilegium nostrum priori sive mediocri sigillo nostro, videlicet quod in partibus Transalpinis in expeditione nostra casualiter extitit amissum, consignatum".20 A kérdésben igen tanulságosak I. Károly király azon 1335. évi megerősítő átírásai, amelyeket Tamás erdélyi vajda számára bocsátott ki annak 1323 óta elnyert privilégiumairól. 1335. november 2-án összesen 15 ilyen irat megerősítése történt, amelyekből 13-nak a kibocsátása esik 1331, tehát a harmadik nagypecsét bevezetésének éve elé.21 Ebből a 13 hatból 5 esetben nem áll rendelkezésünkre korábbi példány, mint az 1335. évi megerősítő átírás, 8 irat azonban a szóban forgó átírás mellett eredeti alakjában is tanulmányozható.22 Az utóbbi ténynek azért nagy a jelentősége, mert itt valódi alakjukban megtekinthetők azok a pecsétek, amelyeket az 1335. évi átíráskor sigillum mediocre elnevezéssel illetnek, hozzátéve, hogy e pecsétet veszítették el Havasalföldén. A 8 iratból 6 esetben kétségtelenül megállapítható, hogy I. Károly király második nagypecsétjéről van szó (egyről elveszett a pecsét, egynek pedig igen csekély töredékben maradt csak fenn). Mindebből az következik, hogy 1331 után a sigillum mediocre kifejezés alapvetően nem a kápolnaispán használta pecsétre, hanem az időrendben második királyi nagypecsétre vonatkozik. Miként a bevezető példa mutatja, ez a megjelölés egy évszázad alatt sem ment veszendőbe, mert egy 1422-ben bemutatott 1330. évi oklevél pecsétjét — tehát I. Károly király második nagypecsétjét — Garai Miklós nádor minden további magyarázat nélkül sigillum mediocre névvel illette.23 Mi következik mindebből a kápolnaispánnál levő pecsétre nézve? Mivel 1342 után dokumentálható, hogy a sigillum mediocre kifejezés egy időben jelölhet eltérő pecséteket, ezért nincs okunk kizárni, hogy 1342 előtt is lehetett többértelműsége e kifejezésnek, s akár a kápolnaispánnál levő pecsétre vonatkozólag is élhettek ezen elnevezéssel. A puszta logikai megengedés azonban igen távol áll a valószínűsítéstől. Éppen amiatt, hogy egy másik királyi pecsétre vonatkoztatták az 1330-as évektől ezt a megjelölést — ráadásul a fennmaradt adatok fényében elég sűrűn így tettek —, nehezen képzelhető el, hogy a jelek szerint nem túl sűrűn használt kápolnaispáni pecsétet ugyanígy nevezték volna. Adatszerűén mindenesetre ma egyetlen példa sem hozható fel az utóbbi mellett. Kumorovitz feltételezé20 A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő. I-XII. Szerk. Nagy Imre-Nagy Iván-Véghely De- zső-Kammerer Ernő-Döry Ferenc-Lukcsics Pál- Áldásy Antal-Barabás Samu. Pest-Bp. 1871-1931. 424. (425. szám; 1334. július 3.) 21 Anjou-oklt. XIX. Szerk.: Kristó Gyula-Makk Ferenc. 646-660. számok, amelyekből az utolsó három megerősített irat származik az 1331 utáni évekből. 22 Anjou-oklt. VII. 286. és 289. számok; Anjou-oklt. VIII. Szerk. Blazovich László. 377. szám; Anjou-oklt. XI. 429., 431-432., 434-435. számok. A felsoroltak közül egyről elveszett a fiiggőpecsét (Anjou-oklt. VII. 286.), egyen pedig csupán zárópecsét kis töredéke látszik (uo. 289. szám). 23 Mivel az Anjou-kori oklevéltár 1331. és 1332. éveket feldolgozó kötetei ma még nem tanulmányozhatók, így csak később válik megragadhatóvá, hogy pontosan mikor nevezték először középső — másodikként használt — pecsétnek I. Károly király 1330-ig használt nagypecsétjét.
