Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon
188 KUBINYI ANDRAS hogy sok politikai publicista, - hogy ezt a modern kifejezést használjam - nem tartotta, bizonyára okkal, biztonságosnak a nyílt sisakkal való kiállást. Különben is sokszor több volt a rágalom, vagy az igazolhatatlan szóbeszéd a szövegekben. Tartalmilag az un. Császár Mihály naplóhoz és Apáti Ferenc Cantilénájá- hoz áll a legközelebb Bácsi szózata, ahogy arra már utaltam. Az előzővel köti össze a nagyurakkal szembeni ellenségesség mellett a királypártiság és a Werbőczy iránti bizalmatlanság. Igaz, Batthyány Orbán inkább a nagyjogász nádori működését bírálja. Apáti — a nemeseken kívül — mindenkit szid, de főként a „nagy urakat”, akiket kétszer is említ. Gúnyos szövege sajnos nem mindenütt világos. A nagyurak kritikája megegyezik Bácsiéval. A „Feddő ének” szerzője azonban nem teljesen nyíltan fordul a király ellen, és nagyon élesen támadja az egyházi rendet, főként pedig a parasztságot. Sámsoninak alejtá az pór önnön magát, látod nagy haragját, nem tiszteli urát, fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát, megalázza magát,106 Ezt azért kell kiemelni, hiszen Bácsi bizonyos mértékben pozitívan foglalt állást a parasztháborúval kapcsolatban. A parasztok nem tűrték uraik igazságtalan uralmát, a nemesek pedig igen. Ezt ugyan a nemesség fellázítása eszközeként mondta, mégis más a szövegezés, mint sok nemes kortársáé, (és főleg Wer- bőczyé !) Nem kell természetesen csodálkozni Bácsi nézetén. A nemesség egy része addigra már rájött arra, hogy az 1514-es bosszútörvények milyen károkat okoztak, ezért 1530-ban János király, akinek Bácsi akkor éppen titkára volt, a budai országgyűlésen visszaállította a jobbágyok szabad költözési jogát.107 A tanulmányunkban ismertetett szózat, valamint a hatvani országgyűlés előtt és után keletkezett politikai publicisztika, beleértve a verseket is, világosan mutatja, hogy a köznemességet sem szabad politikailag homogén erőnek számítani. A vezető, hangadó rétegben épp úgy lehet találni kompromisszumra hajlamos, megegyezésre törekvőket, mint az urakkal végleg leszámolni akarókat, olyanokat, akik a királlyal együtt, annak hatalmát erősítve akarták elérni céljukat, és olyanokat, akik az uralkodót támadták. Bizonyára a ránk maradiaknál jóval több politikai publicisztika készült, amelyek ismeretében világosabb képet kaphatnánk. Külön nehézséget okozott, hogy a nemesi vezetők, de maga a király, sőt a két másik rend sem hagyhatta figyelmen kívül a nagyszámú, műveletlen és könnyen befolyásolható nemesi tömeget.108 A publicisztika elsősorban ezek megnyerése céljából készült. A mai ember előtt óhatatlanul a média által befolyásolt, és hol ide, hol oda hajló választók képe jelenik meg. így 106 A verset Gerézdi átírásában használtam. Gerézdi: A magyar világi, i. m. 221-222. 107 Kubinyi Ferenc: János király budai országgyűlése az 1530. év végén. Századok 10 (1876) 581-583. 108 1523 tavaszán, amikor a király és a királyi tanács hajlandó lett volna lengyel és osztrák javaslatra béketárgyalásokra a törökkel, ettől az ezt ellenző nemesi tömeg miatt tekintettek el. Kubinyi András: Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban (1490-1526). In: Kö- zép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp. 2004. 140-141. (a továbbiakban: Magyarország hatalmasai)
