Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon

dékokkal akarják megvesztegetni őket. Ne higgyenek mindenkinek. Mindenki tudja, hogy mit akarnak velük tenni, egyeseket megnyúzni, másokat meggyilkolni. „Tehát úgy tevékenykedjetek, hogy mindent a hazaszeretet mögé helyezzetek, ha meg kell halni, mi nem tisztességesebb annál, mint az igazságért, a közüdvért, a haza védelméért meghalni ?” Gerjesszék fel a népet (populum) a dicsőségre, a halhatatlanságra, a szabadság visszaszerzésére. (Ez is mutatja, hogy Bácsi a nemesség vezető rétegét szólítja meg.) Ellenfeleik nem emberek, vagy hozzájuk hasonlók, hanem torkosok, részegesek, szakácsok, kerítők, pohárnokok, tolvajok, fosztogatók, hazaárulók, gyávák. Az egyik oldalon kardok, csatabárdok, pajzsok, dárdák, nyilak, a másikon kancsók, poharak, tálak, fazekak, serpenyők, és más konyhai eszközök fognak harcolni egymással, hiszen egész életükben azok közt hadakoztak.

Miután minden rosszat elmondott a „principes ”-ről, akik csak a testi élvezetekhez értenek, rámutat arra, hogy nem mernek szembeszállni velük, hanem csak azzal a pénzzel harcolnak ellenük, amelyeket az ő (a nemesek) és alattvalóik izzadtságából és véréből elvesztésükre gyűjtöttek, amivel a haza kárára visszaélnek.

Többes szám első személyben utal arra, hogy milyen szükségbe került az ország. Az összes határvár vagy a zsugoriság miatt kiürült, vagy elfoglalták őket. A címzettek, akik hazájukért vérüket ontották, nem kaptak ezért semmit, csak a puszta életük maradt. „A király összes bevételét kevés bűnös hasznára osztották szét, nincs igazságosság, az ígéreteknek nem lehet hinni, nem gondoskodnak a közüdvről, mindenkinek ami tetszik, az szabad is, számotokra a legnagyobb szegénység, számukra a hatalmas gazdagság jut, és mostanáig azon dolgoznak, hogy ezeket a hatalmas gonosztetteiket hallgatagon tűrjétek, és meg se nyikkanjatok, még ha egy nap mindannyian elpusztulunk is, addig amíg ők kedvükre rabolhatnak és lophatnak.”

Ezután merészségre szólítja fel a címzetteket, hiszen ez lesz az a gyűlés, amelyen vagy örök szolgaságra vetik őket, vagy megvédik örök szabadságukat. Az előző esetben gyávaságuk és állhatatlanságuk bélyege utódaik előtt is ismeretes lesz, nevetség tárgya lesznek. A hűség, a becsületesség, a hírnév, a becsület, minden isteni és emberi dolog pénzért lesz megvásárolható. Nem nevez meg névvel senkit, senkinek sem kell haragudnia rá, hacsak nem tudja az illető, hogy bűntársa a bűnöknek és a gaztetteknek. írhatna többet is, de nem ez a hely és az idő, ahol elmondja elnyomatásunkat (többes első személyt használ!), az elnyomók gaztetteit: mit isznak, főznek, részegeskednek, paráználkodnak.

Kéri a címzetteket, mint a legrettenthetetlenebb férfiakat a gyermekeikre, a lelkűkre, a hazájukra, a fenséges Istenre, aki ennek a gyűlésnek szerzője és igazgatója, hogy megfontoltan cselekedjenek, legyen szemük előtt hazájuk nyomorúsága, hitük és állhatatosságuk, a hatalmasaik (potentum nostrorum) bűnei, a király elnyomott tekintélye. Ne legyenek az ellenségek nevetsége tárgya és játékszere. Erre kéri őket sírva a hazájuk is.

Ezek után a megszemélyesített hazának adja át a szót. A szövegből nyilvánvaló, hogy mire gondol, de a lap szélén más kézzel ki is van írva: Hungária. A legrettenthetetlenebb férfiakat szólítja meg, akiket és őseiket nevelte, emlőjén táplálta. Látják, hogy milyen nyomorúságra jutott. Az ellenségek hatalmáPOLITIKAI VITAKULTÚRA A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON 181