Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon

174

KUBINYI ANDRÁS

Míg Geszti éneke vitathatatlanul konkrét politikai célból készült, ez már nehezebben mondható el Apáti Ferenc Cantilenajáról, amit korábban inkább — jogosan — Feddő ének cím alatt ismertek. Nem véletlen, hogy az irodalomtörténészek különböző módon értelmezték.32 Az ének szatirikusán kifigurázza az összes társadalmi réteget, a nagyurakat, a papokat, a nőket, a jobbágyokat, a szerzeteseket. Ha nem is nyíltan, támadja a királyt is. („Az régi jó kerályok míg- len országidnak, igazak valónak az szegén országnak...”) Az már korábban is feltűnt, hogy egyetlen réteget nem támad, és ez a köznemesség. Gerézdi egy bizonyos Apáti Batto Ferenc nevű, egyetemre is beiratkozott nemessel kísérelte meg azonosítani.33 Ez lehetséges is, az azonban biztos, hogy a költő köznemes volt. A magam részéről nem tartom nagyon valószínűnek, hogy valaki a maga számára írjon egy szinte mindenkit élesen támadó, és egyben énekként is előadható költeményt, hiszen az írónak közönségre van szüksége. Azt pedig leginkább ott kaphatott, ahol épp az a réteg jelent meg nagy számban, amely szemben állt a versben kifigurázottakkal, ez pedig a rendi országgyűlés. Az viszont nem biztos, bár ki nem zárható, hogy megbízásra írta volna meg énekét, mint Geszti. A Cantilena minden esetre hűen tükrözi a Mohács előtti köznemesség egy részének politikai gondolkozását.

Ugyanakkor már szabályos politikai vitairatok is terjedtek. Egy Tomicki lengyel alkancellárhoz írt levél szerint: In Ungaria jam et libelli famosi de rege sparguntur,34 azaz immár királyellenes röpiratokkal is kell számolni, igaz, ilyen nem maradt fenn, de mint láttuk, Apáti, ha óvatosan is, bírálta a királyt. Politikai tervezetek, vitairatok maradtak fenn Werbőczy hagyatékában is, amelyeket nem mind ő írt.35 Bizonyos mértékben Hármaskönyve is számítható politikai célzatú írásnak. Hasonlóan ilyen az 1525-ben a királyi hatalom megerősítésére az udvarral kapcsolatban álló nemesek „Kalandos szövetségének” alapszabálya is, amelynek ugyancsak van báróellenes éle. Furcsa fintora a sorsnak, hogy végül a kalandosok buktatták meg Werbőczy nádort.36

A korszak egyik legfontosabb ilyen jellegű forrása formailag nem politikai vitairat. A „Császár Mihály naplója” néven ismeretes, és a „Conventus nobilium circa festum Johannis Baptiste 1525” címet viselő kézirat az 1525 évi Szent György napi országgyűléstől kb. 1526 elejéig pontokba foglalva adja elő az eseményeket. Magát Császár Mihálynak nevezi, aki királyi titkárként tárgyalt a hatvani országgyűlés kezdete előtt Werbőczyvel, akkor az országgyűlés „oratorával”. Királypárti beállítottságú, a nagyurakkal szemben álló szerző, aki az uralkodó szájába is ugyanilyen értelmű szöveget ad. Igazolja ugyan Werbőczy nádorválasztása törvényességét, viszont műve második fele szinte kizá32 Gerézdi: A magyar világi, i. m. 213-265. Uo. a 239-243. oldalon ismerteti, és bírálja a korábbi nézeteket. Betűhív közlése: uo. 215-217, átirata mai helyesírásban: uo. 221-222.

33 Uo. 223-228.

34 Acta Tomiciana VI. 275.

35 Kubinyi András: Werbőczy Mohács (1526) előtti politikai pályafutása. In: Tanulmányok Werbőczy Istvánról. Szerk. Prof. Hamza Gábor, Boóc Ádám és Buzády Csongor közreműködésével. Bp. 2001. 72-73. (MF Könyvek 21.), (a továbbiakban: Kubinyi: Werbőczy)

36 Kubinyi András: Az 1525. évi „Kalandos szövetség.” In: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1980. 141-153. (a továbbiakban: Kubinyi: Az 1525. évi)