Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kristó Gyula: A Dubnici Krónika Mátyás történetének két kifejezéséről
A DUBNICI KRÓNIKA MÁTYÁS-TÖRTÉNETÉNEK KÉT KIFEJEZÉSÉRŐL 167 tin betét fordítása: „Mátyás király ifjonti bujaságát akarván mérsékelni”. A iuvenilis lascivia forrása ugyancsak a 14. századi krónikakompozícióban lelhető fel. Ott arról olvashatunk, hogy Szent István király Vazult propter iuvenilem lasciviam Nyitrán börtönbe vetette.13 E szöveghely egyes fordításai árnyalatokban különböznek egymástól. Gerics József — tárgyi megfontolás alapján — „ifjúra valló (vagy ifjúhoz illő) kicsapongást” javasolt.14 Bollók János „ifjonti léhaság”-ként,15 Bellus Ibolya „ifjúi könnyelműség”-ként magyarította a kifejezést,16 magam „ifjúkori bujaságának értelmeztem.17 Könnyen belátható, hogy érdemi eltérés ezek között nincs. A Mátyás-történet szerzője egyértelművé teszi, hogy a lascivia szót bátran foghatjuk fel bujaságként, hiszen megfogalmazása szerint Mátyás forróvérűségét éppen házassága révén kívánta mérsékelni, azaz mederben tartani. A két szó, illetve kifejezés (az angaria és a iuvenilis lascivia) tehát a Dubnici Krónika Mátyás-históriájába egyaránt a 14. századi krónikakompozícióból, méghozzá annak egymáshoz közeli fejezeteiből került át. Ez adalékot jelenthet a Mátyás-történet ismeretlen szerzőjének tájékozottságához. Miközben erős indulatok hevítették Mátyással szemben, kemény (bár többnyire burkolt) támadásokban részesítette a királyt, ugyanakkor tanúbizonyságát szolgáltatta annak, hogy ismerte az évszázadokkal korábbi magyar történelmet, legalábbis azon a szinten, hogy azt a fundamentális opust, amelyhez indulatosan maga is hozzáírta öt esztendő történetét, végigolvasta. Nem egyszerűen röpiratot készített, hanem történetírói alkotást akart létrehozni. Műveltségéből erősen közép- korias latinságra futotta, nincs nyoma, hogy a humanizmus szellője megérintette volna. A két szó, illetve kifejezés mellé a körültekintő vizsgálat alkalmasint még további szöveghelyeket állíthat, mint amelyek esetleg a 14. századi krónikakompozíció frazeológiájának hatását mutatják, de ezek éppen azért, mert kevésbé jellemzőek, mint az angaria vagy a iuvenilis lascivia, csekélyebb bizonyítóerővel rendelkeznek. A biztosnak tekinthető két átvétel egyszersmind értékes tanulság is krónikáink utóéletét illetően, arra hívja fel a figyelmet, hogy a 15. században a scriptorok nem csupán lemásolták a história szövegét, hanem alkalmasint végigolvasták, sőt a tehetségesebbek még arra is kedvet kaptak, hogy maguk szintén továbbírják azt. E rövid elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy számos tanulsággal kecsegtető vállalkozás eleddig figyelemre alig méltatott középkori szövegeinkkel való beható foglalkozás.18 13 Scriptores rerum Hungaricarum, i. m. I. 320. 14 Gerics József: A Tátony nemzetségről. Adalékok egy krónikahely értelmezéséhez. Történelmi Szemle 9 (1966) 10. 55. jegyzet. 18 A magyar középkor irodalma, i. m. 210. 16 Képes krónika, i. m. 92. 17 Az államalapítás korának forrásai, i. m. 378. 18 E téren ígéretes kezdeményezés: Teiszler Éva: A Dubnici Krónika Mátyás királyról. Szak- dolgozat. Kézirat. Szeged, 2002.
