Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Almási Tibor: „Sub mediocri sigillo suo”
MEGJEGYZÉSEK A KIRÁLYI KÖZÉPPECSÉT FOGALMÁNAK KIALAKULÁSÁHOZ 15 zó szakaszba esik.9 A királyi középpecséttel ellátott oklevelek közül az első, amelyről nemcsak tudomással bírunk, hanem maga a pecsét is birtokunkban van, 1338. szeptember 2-ról maradt fenn, s ezt Péter szerémi püspök, királyi kápolnaispán adta ki.10 Ettől kezdve egészen Zsigmond király koráig folyamatosan nyomon lehet követni az esetenként egy-egy uralkodó alatt is megújított királyi középpecsétek sorozatát.11 A kiindulásban említett Garai nádor-féle oklevélre visszatérve több eldöntendő kérdés szorul tisztázásra. Megválaszolandó, hogy a Garai nádor által említett 1330-as oklevél megpecsételésére utaló sigillum mediocre kifejezés miként értendő. Lehet-e itt arra a királyi középpecsétre érteni az utalást, amelyet a kápolnaispán használt? Ha igen, akkor vajon elmondható-e, hogy nemcsak 1338-ból, hanem már 1330-ból is biztos adattal lehet igazolni a királyi középpecsét meglétét. Ha viszont mégsem a szóban forgó pecsétről van szó, akkor mit takarhat jelen helyzetben ez a kifejezés. Végül pedig, ha nem egyértelmű a sigillum mediocre kifejezés tartalma, vajon hogyan működhetett a szóhasználatban ez a többes jelentésű fogalom. Talán már a válaszok keresésének kezdetén érdemes azt leszögezni, hogy amikor Garai Miklós nádor 1422-ben megvizsgálta a színe előtt bemutatott 1330. évi oklevelet, és azonosította az általa látott pecsétet, a sigillum mediocre kifejezést használva semmiképpen sem a kápolnaispán használatában volt pecsétre utalt. Két komoly okból következik ez. Először abból, hogy a bemutatott oklevél kibocsátójaként a királyt, és nem a kápolnaispánt nevezi meg, márpedig 1374 előtt az ún. középpecséttel olyan iratokat erősítettek meg, amelyek a kápolnaispán neve alatt keltek. Emellett annak jelentőségét sem szabad elhanyagolni, hogy a nádor által látott oklevélen kettős, azaz kétoldalú pecsét volt, az ismert királyi középpecsétek azonban — ismereteink, illetve a Kumorovitz által közölt fényképek tanúsága szerint — mind egyoldalú, simplex pecsétek voltak. Mivel a Zsigmond-kori királyi udvar oklevél-kiadásában a kápolnaispánnak még mindig szerepe volt, s noha kibocsátott iratai immár a király neve alatt keltek, de még mindig általa önállóan kezelt pecséttel látta el azokat, így Garai nádor pontosan ismerte a kápolnaispánnál levő pecsétet, amelyet a közkeletű szóhasználatban középpecsétnek mondtak.12 Abból a mozzanatból, hogy ezzel egy időben ő egy másfajta pecsét (sigillum) jelzőjeként is a mediocre szót használja, annyi egészen biztosan következik, hogy a maga korában e jelzőnek nincs feltétlen egyedítő, konkretizáló értel9 Anjou-oklt. XI. 402. szám. 10 Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 51 087. (Kállay cs. lt. 1300. 493.). A pecsét fényképe: Kumorovitz: A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét, i. m. 1. sz. melléklet., továbbá - a pecsét részletes leírásával együtt - Uő: A királyi kápolnaispán, i. m. 496-497. között (1. ábra). Ugyanezen pecsétről - bár titkos pecsétnek tekintve azt - kisebb eltérésekkel szintén leírást adott: Gárdonyi-. A királyi kancellária, i. m. 106. 11 Összeállításukat fényképeikkel együtt lásd Kumorovitz-. A királyi kápolnaispán, i. m. 492-497. 12 Kumorovitz több olyan Zsigmond-kori adatot idéz, amelyekből nyilvánvaló, hogy a kápolnaispánnál levő királyi pecsétet középpecsétnek mondták. Egyik ilyen beszédes adata a Turóci Regist- rumból, 1391-ből származik, amely arról szól, hogy „... quasdam litteras domini Lodovici pridem piissimi regis Hungarie sub suo sigillo mediocri, apud comitem capelle seu regie habito ... privi- legialiter emanatas" ugyancsak vizsgálat alá bocsátottak (Kumorovitz: A királyi kápolnaispán, i. m. 468.).
