Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)
158 KŐFALVI TAMÁS ben20 Hird falu patakján vásárolta meg egy malom nyolcadát — amely egyébként zálog címén eddig is az ő használatában volt —, 1353-ban pedig egy ugyanott fekvő másik malom ugyancsak nyolcad részét vette meg.21 1368-ban még említik egy várkonyi új malmát,22 1384-ben pedig János nevű fia adott el egy várkonyi malomfelet egy másik pécsváradi polgárnak.23 Szintén a tulajdonjogi változásokkal függnek össze azok az esetek, amelyekben malmok vagy malomhelyek birtokba iktatása történt. 1469-ben például a pécsváradi konvent kiküldött embere a Baranya megyei Gyűrűs birtokon egy három vagy négy kerekes malom helyének (locus molendini trium vel qua- tuor rotarum) iktatásában vett részt.24 Az eset annyiból tanulságos, hogy rávilágít arra: a malomhely jogi és területi értelemben is jól körvonalazott fogalom volt, hiszen a fenti esetben például már az üres malomhely esetében is egyértelmű volt, hogy oda egy három vagy négy kerekes malom építhető.25 Nem csak a malomtulajdon szerzésének sajátos módja miatt érdekes az az 1358-ból fennmaradt eset, amelynek során a pécsváradi konvent előtt megjelent az egyik részről a konvent jegyzője: János mester, a másikról pedig Kékesd falubeli Dragyn fiai: István és Péter. János, mivel a Nagy Kelemen fia: Gergely malmától lejjebb, a Szekcsőről Pécsre vivő út mellett álló, régóta romos malmát István és Péter a saját költségükön újjáépíttették, ezért annak, valamint minden tartozékának és haszonvételének — az ároknak, háznak, őrlőkerekeknek és malomköveknek — a felét, ellentmondás nem lévén, nekik adja.26 Az ügyről kiadott oklevélből nagyjából kitűnik, hogy milyen főbb részekből tevődött össze a malmok értéke.27 A legtöbbet az őrlőkövek érték, amelyek jószerével a malmok egyetlen olyan alkatrészét képezték, amely nem fából készült.28 A malmok becsértékét29 a Hármaskönyv külön paragrafusokban tárgyalja. Eszerint a malom értékét alapvetően két tényező határozta meg. Egyrészt 20 1352. március 19. A pécsváradi konvent 1358. május 10-i átiratából. DL 3683.; kiadása: AO. V 560-561. 21 1353. június 19. A pécsváradi konvent 1358. május 10-i átiratából. DL 3683.; kiadása: AO. VI. 90-91. 22 1368. január 21. DL 77 400.; kiadása: Zichy III. 343. 23 1384. szeptember 30. DL 7101. 24 1469. július 8. : Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 265 871. 25 Analógiaként talán a mai építési telek fogalma szolgálhat, amelynek értékét nem pusztán fekvése és nagysága, hanem például beépíthetőségének mértéke is befolyásolja. 26 1358. július 12.: DL 87 337. 27 A ’tartozékok’ (pertinentia) és a ’haszonvételek’ (utilitas) kifejezések a középkori joggyakorlatban nem rendelkeztek jól elkülöníthető jogi tartalommal, használatuk meglehetősen következetlen volt. A két fogalmat nemcsak az oklevelek használják következetlenül, de például éppen a malmok és malomhelyek esetében is lásd Werbőczy István Hármaskönyve. (Magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső). Bp. 1897. I. 24. 8. §, ill. I. 87. 2. §. (a továbbiakban: HK.) 28 A vízimalmok esetében elsősorban a korrózió miatt, a vízzel közvetlenül nem érintkező belső részek esetében pedig a szigorú céhszabályok miatt nem alkalmaztak fém alkatrészeket, amelyek csak a 19. századtól kezdve teijednek el. Pongrácz Pál: Régi malomépítészet. Bp. 1967. 80. (a továbbiakban: Pongrácz-. Régi malomépítészet) Malomépítészetünk alapvető anyaga még a 16-17. században is a fa volt. Takáts Sándor: A magyar malom. Századok 41 (1907) 155. (a továbbiakban: Takáts: A magyar malom) 29 A becsérték a középkorban az ingóságokra, illetve ingatlanokra megállapított - rendszerint állandó - értéket jelentett. Nagysága nem elsősorban az ingóság vagy az ingatlan piaci árától függött,
