Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)
156 KŐFALVI TAMÁS ügylet tárgyává váltak — a hiteleshelyi oklevelek őrizték meg a legtöbb információt. A pécsváradi konvent a Dél-Dunántúl egyik nagy presztízsű hiteleshelye volt, amelynek 1526-ig 913 oklevele — az első 1254-ből — maradt fenn. Közülük 64 őrzött meg malmokra, illetve malomhelyekre vonatkozó adatokat. Ez a sokszínű gyűjtemény egyben keresztmetszetét adja azon ügyeknek, amelyekben a malmok vagy malomhelyek feltűnhettek. Ezen jogesetek segítséget nyújtanak ahhoz is, hogy lokalizálni lehessen azokat a területeket, amelyek környezeti viszonyai különösen alkalmasak voltak malmok működtetésére. Ezeken a helyeken malomkörzetek jöttek létre. Pécsvárad környékén az egyik legfontosabb malomkörzet Várkony (ma: Zengő- várkony) falu patakján alakult ki. A patakon — amely Várkonyt elhagyva Pécsvárad majd Szenterzsébet7 területére ért —, annak teljes hosszában számos malom és malomhely létezett. A terület közkedveltségét bizonyítja, hogy az itteni malmok és malomhelyek tulajdonosai között a várkonyi és pécsváradi lakosok mellett szenterzsébeti, szentgáli, tótkékesi, szilágyi, kékedi, jánosi, sőt pécsi illetőségűek is találhatók. Utóbbiak esetében feltűnő, hogy a 14. század közepén sokan közülük megváltak várkonyi malomtulajdonuktól, aminek az lehet a magyarázata, hogy ekkoriban kezdett lendületesebben kiépülni és benépesülni a pécsi városfalakon kívül eső, de Pécshez tartozó ün. Malomséd vicus, ahol is a Tettye-patak jelentős esése kedvező adottságot jelentett malmok telepítéséhez.8 A várkonyi malmok tulajdonjogában bekövetkező változásokra jó példa Szentgáli Péter fia: János pécsi polgár esete, aki 1364 áprilisában9 előbb megvette tulajdonostársától a várkonyi patakon lévő közös malmuk másik felét, majd júliusban immár az egész malmot adta el a pécsváradi apátság jegyzőjének és kulcsárának.10 Az ügylet arra is felhívja a figyelmet, hogy az oklevelekben félként, negyedként stb. emlegetett malomrészek nem feltétlenül jelentettek azonos értékű részeket, hiszen a fenti esetben János 16 dénármárkáért vette meg a malomfelet, a tulajdonjogilag így egyesített malmot viszont „csak” 25 dénármárkáért adta tovább.11 A várkonyi patakvölgy — a pécsi polgárok elszállingózása ellenére — továbbra is ideális körülményeket biztosított a malmok számára, amit nemcsak az bizonyít, hogy egészen a 20. század közepéig számos malom működött itt,12 1998. 79-95.; Pécsvárad esetére pedig Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi tevékenysége 1254-1526. In: Pécsvárad. Szerk. Füzes Miklós. Pécsvárad, 2001. 214-217. 7 A patakot Szenterzsébet mellett már ’Várkonyvize’ néven emlegették. Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 78 595.; kiadása: A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő. Szerk. Nagy Imre-Nagy Iván-Véghely Dezső-Kammerer Ernő-Lukcsics Pál. I-XII. Pest-Bp. 1871-1931. V 370-371. (a továbbiakban: Zichy) ° Reuter Camillo: Malomséd. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Felelős szerkesztő: Uher- kovich Ákos. Pécs, 1963. 143-145. 9 1364. április 25.: DL 77 321.; Zichy III. 230-231. 10 1364. július 17. : DL 77 332.; Zichy III. 248-249. 11 Azt az eshetőséget, hogy János - esetleg valamilyen kényszerítő okból - nagyon rossz üzletet kötött, most hagyjuk figyelmen kívül! Kényszerűségből történő eladásra egyébként az oklevelek sem utalnak. 12 A várkonyi malomkörzet több évszázados virágzását tanúsítják az 1970-es években lezajlott helynévgyűjtés adatai. In: Baranya megye földrajzi nevei I—II. Szerk. Pesti János. Pécs 1982. I.
