Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)

Kő falvi Tamás:

MALMOK ÉS MALOMHELYEK A PÉCSVÁRADI KONVENT HITELESHELYI GYAKORLATÁBAN (1254-1526)*

A malmok és a malomhelyek a középkor legértékesebb ingatlanai közé tartoztak. Gazdaság- és technikatörténeti jelentőségüket már régen felismerte a hazai és a nemzetközi kutatás is. A malmokhoz kapcsolódó jogtörténeti vizsgálatok ugyancsak számos eredményt produkáltak már.* 1 Az utóbbi években, illetve évtizedekben több magyar kutató is újra e téma felé fordult.2 E megélénkülő érdeklődés érthető is, hiszen a malmok — típusuktól és feladatuktól függetlenül — kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a középkor gazdasági életében. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az egyébként szegényes középkori diplomatikai forrásanyag viszonylag sok adatot tartalmaz a malmokra és malomhelyekre vonatkozóan.3 Ezen adatok döntő többsége — érthető módon — hiteleshelyi oklevelekben maradt fenn.4 A hiteleshelyek voltak ugyanis a középkori Magyarország azon iratképző szervei, amelyek előtt a felek különböző jogügyleteikről bevallást tehettek, illetve ezen ügyleteik igazolására hivatalos írásos okiratot állíttathattak ki. Emellett a hiteleshelyek a hivatalos szervek rendelkezése alapján különféle eljárásokat is folytattak, amelyek eredményét szintén írott formában rögzítették.5 Ennek nyomán a hiteleshelyek hatókörén6 belül létező malmokról — minthogy azok előbb-utóbb valamilyen jog” Az ünnepi gratuláció mellett e tanulmánnyal is szeretnék köszönetét mondani Érszegi Géza professzor úrnak, aki a pécsváradi konvent hiteleshelyi okleveleit tartalmazó PhD-doktori értekezésem szigorú, de igazságos opponense volt.

1 A téma legfontosabb irodalmát lásd Tringli István: A magyar szokásjog a malomépítésről. In: Analecta Medievalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. Bp. 2001. 251. 1. jegyzet, (a továbbiakban: Tringli'. A magyar szokásjog a malomépítésről)

2 Tringli István említett tanulmánya mellett lásd Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében I. In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-87. Szerk. Fúr Lajos, (non vidi); Makkai László: Le moulin hydraulique: la machine universelle du moyen ágé. In: Gazdaság, társadalom, történetírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1989. 15-28. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 6.); Márton László: Vízimalmok Erdélyben. Csíkszereda, 2003.; Endrei Walter: A magyar hajómalom. Technikatörténeti Szemle 21 (1994-95) 921. (a továbbiakban: Endrei: A magyar hajómalom); Vajda Tamás: Hazai vízimalmaink 1301-1325 közötti okleveles adatai, (a továbbiakban: Vajda: Hazai vízimalmaink) In: Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2003. május 8-9.) előadásai. Szerk. Weisz Boglárka. Szeged, 2003. 193-213. (a továbbiakban: Középkortörténeti tanulmányok)

3 1301-1325 között a fennmaradt okleveles források 211 esetben tartalmaznak malomra, illetve malomhelyre vonatkozó adatot. Vajda: Hazai vízimalmaink, i. m. 204-213.

4 Az 1301-1325 között fennmaradt említések 75,8%-a hiteleshelyi oklevélből származik.

5 A hiteleshelyek működésével kapcsolatban lásd Bilkei Irén tanulmányát a jelen kötetben.

6 A pécsi káptalan hatókörének elemzését lásd Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214-1353). In: Tanulmányok Pécs történetéből 4. Szerk. Font Márta. Pécs,