Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kordé Zoltán: Szentgyörgyi János erdélyi vajda tevékenysége 1465-67-ben

SZENTGYÖRGYI JÁNOS ERDÉLYI TEVÉKENYSÉGE 1465-1467-BEN

151

sor, amelynek összehívásáról maguk az érintettek határoztak, levezetése pedig a vajda-ispánra hárult. E példák — melyek száma gyarapítható29 — azt bizonyítják, hogy Szentgyörgyi János a vajdai igazságszolgáltatói tevékenység minden fajtáját gyakorolta: tartott vajdai széket, a hét vármegye nemesei számára bírósági közgyűlést, klasszikus jellegű generalis congregatiót, valamint összehívta a három nemzet rendi jellegű gyűlését is. Természetesen a király parancsára e fórumokon kívül is eljárt bizonyos ügyekben (így például az uralkodó megparancsolta neki, hogy ha a kolozsmonostori apát nem romboltatná le az engedélye nélkül emelt erődítményt, akkor ő tegye meg ezt).30 Ez azonban még nem minden. A vajda, aki egyúttal székely ispán is volt, hasonló aktivitást mutatott az ispáni jogkör vonatkozásában is. Ezen ügyek közül fontosságában kiemelkedik a zabolai gyűlés határozatainak írásba foglaltatása és megerősítése 1466. január 20-án. A társadalmi feszültségek enyhítése, valamint a zavargások megelőzése végett a király közvetítőként küldte Szentgyörgyi Jánost a székelyek közé (volensque Sua Serenitas nos intermediatores ipsis apponere), hogy a korábbi királyok által adományozott, de sérelmet szenvedett kiváltságokat a Zabolán megjelent erdélyi nemesekkel és valamennyi székely szék székelyeivel helyreállítsa. Az itt elfogadott és az ispán által megerősített határozatok a székely szabadságjogok addigi legteljesebb foglalatát tartalmazzák, melyek között több olyan is található, amely a székely ispán jogkörét, feladatait stb. világítja meg.31

Kevesebb mint két év alatt Szentgyörgyi és Bazini János nagyobb munkát végzett mint hivatali elődei hosszú évek során: gőzerővel folyt a felgyülemlett, függőben levő igazságszolgáltatói, birtok- és rendi jellegű ügyek intézése, vagyis az erdőntúli tartomány konszolidációja, amelyben a főszerepet a vajda-ispán játszotta. Úgy tűnt, hogy az uralkodó számítása bevált: korábbi ellenfelét lekenyerezve a saját, illetve az ország érdekeinek hathatós szolgálatára tudta őt rávenni. E biztató folyamatban átmeneti törést jelentett az erdélyiek Mátyás elleni felkelése 1467 őszén. Annak megítélése, hogy e mozgalomban milyen szerepet játszott Szentgyörgyi és Bazini János gróf, annak a függvénye, hogy milyen forráscsoportnak biztosítunk elsőbbséget a kérdés megválaszolásában. A történetírás egy vonulata — egészen a legutóbbi időkig — alapvetően az elbeszélő forrásokra: Thuróczyra, Ransanusra és Bonfinire támaszkodva úgy foglalt állást, hogy a felkelés igazi vezére Farnasi Veres Benedek volt, aki társaival együtt csatlakozásra bírta Szentgyörgyi Jánost is, kilátásba helyezve számára az önálló Erdély feletti hatalmat.32 A kutatás azonban egyértelműen tisztázta,

29 A fent említetteken kívül további generalis congregatiókról is tudunk Szentgyörgyi János működése alatt. így például 1466. IX. 23-i oklevél szerint a király követe révén tudatta Szentgyörgyi Jánossal azt az akaratát, hogy a hét szász szék október elején közgyűlést tartson. Generalis con- gregatióra került sor 1467. VI. elején Kápolnán is. DF 104806., US. VI. 287-288., DF. 261 003., DL 28 857. stb., míg az alvajdák 1467. III. 10-én Marosvásárhelyt tartottak gyűlést. DL 39 232.

30 DF 281 028., US. VI. 246-247.

31 DF 246 997., SzO. III. 82-86.

32 Erdély története három kötetben. I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László-Mócsy András. Bp. 1986. 359. Hasonlóképpen: Erdély rövid története. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1989. 201. Ugyanilyen véleményt fogalmaz meg a korábbi munkák közül például Endes Miklós: Csík-, Gyer- gyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Bp. 1994. (reprint) 26. is.