Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Gerics József: A képviselet középkori országgyűléseinken
120 GERICS JÓZSEF Több évtizedes, szinte korlátlan tekintélye után Cadier insztitucionalista rendszerével szemben a belga Lousse 1930. tájától egyre következetesebben hangoztatta azt a fő ellenvetést, hogy nézete egyoldalúan csak a gyűlések eljárási-technikai vonatkozására összpontosít. Alkalmatlan tehát a Lousse kifejezése szerinti összjelenség, a „rendi monarchia” megragadására. Meghatározásának középpontjába Lousse a politikai tevékenységet állította. Politikailag kiváltságolt rend, vagy rendek képviselőiből álló politikai gyűléseket hangsúlyoz. Rendi gyűlést, vagyis országgyűlést eszerint akár egyetlen rend is tarthatott! Ezek a gyűlések a rendeknek és az ’ország’ egészének a nevében jártak el, azért is, hogy mintegy az ’ország’ alapvető jogainak a megvédésén őrködjenek, s azért is, hogy az uralkodónak megadják azt, ami őt az általa elismert jogok és kiváltságok fejében megilleti. Lousse nem fogad el olyan meghatározást, hogy a gyűlésen szükséges volt valamilyen előre megállapított rendnek vagy rendek kitűzött számának a jelenléte. Lousse következtetésének nagy a fontossága az egész európai rendiségre nézve. A rendi monarchiát olyan kormányformának tartja, amelyben a fejedelemnek a szuverén azaz főhatalmát korlátozzák az ország testületének kiváltságolt rendjei számára engedélyezett privilégiumok.3 A korporatizmus és insztitucionalizmus közti éles szembenállás fokozatosan bizonyos helyet engedett a szintézis kísérleteinek. A legeredményesebb kísérlet az egész középkori európai rendiségre eredménnyel érvényesen az olasz Marongiu nevéhez kapcsolódik. Következtetései sok tekintetben Magyarországra is alkalmazhatók.4 Szerzőnk — nagy mértékben támaszkodva a kutatás korporatista irányának álláspontjára és eredményeire — a rendi gyűlést az uralkodó és a résztvevő rend(ek) együttes művének tartja. A rend(ek) nem egyedekként (non ut singuli), hanem a szó római-kánonjogi értelmének megfelelően testületként, univer- sitasként jár(nak) el (amely lényege szerint más, több, mint az azt alkotó tagok számtani összege), s a fejedelemtől nem pusztán tanácsadási, hanem érdemben való döntési jogot kapnak meghatározott kérdésekben. Ez a két tény Marongiu kutatásai szerint biztos ismertetőjegy a rendi gyűlés (rendi parlament)-jelleg megítélésénél. Hispániái példára támaszkodva állapította meg (Lousse felfogásával összhangban), hogy a rendi gyűlés döntésének meghozatalánál nem szük„Ez (ti.: Gerics sorai) túl sommás állítás ahhoz, hogy érdemileg lehessen vele foglalkozni. Szerencsére azonban Gerics professzor újra visszatért a kérdéshez, mégpedig más indoklással.” Kubinyi András-. Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban? In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2003. 57. (a továbbiakban: Kubinyi 2003). Mindenesetre a rendi gyűlésről kb. 1930-tól kezdve Lousse, Marongiu és mások által tett megállapítások alapjukban térnek el korábbi álláspontjának változatlan, túl merev alkalmazása miatt Kubinyi András professzor kutatási módszerétől és szemléletétől. Bár ő Lousse és Marongiu meghatározását (a Cadiertől való régebbivel együtt) „túl sommásnak” tekinti ahhoz, „hogy érdemileg lehessen vele foglalkozni”, jómagam ehhez képest semmi újjal nem hozakodtam elő, s kettőnk tanulmányaiban a „túl sommás” álláspont megvitatása folyik. 3 Emilé Lousse: Parlamentarisme ou corporatisme? Les origines des assemblées d’états, Revue historique de droit frangais et étranger 14 (1935) 699. 4 Főműve: Antonio Marongiu-. II Parlamente in Italia nel Medio Evo e nel Eta Moderna. Milano, 1962. 65, 88, 115-116. (A munka angolul S. J. Woolf fordításában jelent meg: Uő.\ Medieval Parliaments: a comporative study. London, 1968.)
