Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae
390 ZSOLDOS ATTILA nyáriak férje, az orosz Rasztiszláv herceg kovácsolt a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozó tartományt, melyet halála után fia, Béla herceg is megörökölt. Szlavónia pedig az 1260-as évek végéig szinte folyamatosan valamelyik Árpád-házi herceg kormányzása alatt állt: a sort még III. Béla uralkodásának végén Imre nyitotta meg, akit aztán öccse András követett, majd — a későbbi IV — Béla és Kálmán váltották egymást, végül pedig IV Béla ifjabb fiával, Béla herceggel zárult a szlavóniai hercegek sorozata. V István uralkodása alatt minden jel szerint nem került sor az ország feletti királyi hatalom ily módon történő megosztására, IV László uralkodása alatt pedig a Héder nembéli Kőszegiek tettek kísérleteket arra, hogy előbb IV László öccsét, Andrást, utóbb pedig Utószülött István fiát, a velencei András herceget ismertessék el szlavóniai hercegként, nyilvánvalóan saját oligarchikus magánhatalmuk megszilárdítását szolgáló célok érdekében.70 Ezek az adatok egyértelműen tanúskodnak amellett, hogy a meglehetősen gyakori dinasztikus országfelosztások során a királynékat nem vették számításba: egyetlen olyan eset sem ismert, amikor valamely király felesége jutott volna territoriális hatalom birtokába. „Rendes” körülmények között — azaz, ha volt olyan herceg, akivel osztozni lehetett vagy kellett az ország feletti hatalmon — a királyné legfeljebb olyan informális jellegű befolyásra tehetett szert a hercegnek juttatott országrészben, mint történt az az 1260-as években, amikor is Mária királyné, úgy tűnik, maga vette kézbe a Béla fiának juttatott Szlavónia feletti ügyek intézését. A herceg szlavóniai kormányzatára 1261-ből ismert az első adat, amikor Béla — aki 1243-ban, vagy nem sokkal azt követően születhetett71 — már tizennyolc éves (vagy nem sokkal fiatalabb) lehetett, mégis ez évben anyja ment hercegségébe ad ordinandum et informandum totum statum ducatus, mint az Mária egyik oklevelében olvasható.72 A királyné a későbbiekben is hozott olyan döntést, mely a drávántúli területeket érintette,73 s arra is ismerünk példát, hogy fia birtokadományát az adományos kérésére megerősíti.74 Végső soron megállapítható tehát, hogy mind Erzsébet, mind Thomasina csak szóba jöhető herceg hiányában juthatott mégis területi hatalom birtokába. 70 A kérdésre összefoglalóan lásd Kristá GySzéttagolódás i. m. 44-53. 71 Vö. Wertner M.\ Az Árpádok családi története i. m. 493. 72 1261: CDCr V 202. Mária 1269-ben is fia hercegségében járt, lásd Házi Jenő: Vas megyei középkori oklevelek I. Vasi Szemle 21. (1967) 98., értelmezéséhez lásd Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban. Századok 136. (2002) 270-271. 73 1262: Magyarország melléktartományainak oklevéltára IU. Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék) 1244-1710. Szerk. Thallóczy Lajos, Horváth Sándor. Bp. 1912. 8. 74 1269: CD IV/3. 399-401. Az oklevél keltére lásd Solymosi László: Hospeskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk. Kredics László. Veszprém 1984. 82. (100. sz. jegyz.).
