Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
Mi Erdély ifjúságának egyik jelentékeny tevőrésze vagyunk; következőleg jövendőben hazánk és a dinasztia összes erejében tényezők leendünk. Mielőbb fel fogunk lépni a polgári élet sorompóiban. így is minden percen részt vehetünk azon mozgalmakban, melyek leggyorsabban átjőve a testvérhon határain, zászlóit már bérceinken látjuk lobogni. Mi azonban el nem ragadtatva az események pillanatnyi hatásától, meleg szívünk érzelmeit a hideg ész mérlegébe vetettük, s most hazánk és fölséged iránti legszentebb fiúi kötelességünknek tartjuk kijelenteni: Hogy Erdély átalakulását nem forradalmi, hanem törvényhozási békés úton óhajtjuk. Mi tehát alkotmányos reform, nem pedig forradalom baráti leendünk. Ezt kívánja helyzetünk komoly megfontolása. Azonban, fölség! ha nálunk nem is leend a szuronyok és ágyúk háborúja, de lesz, minden esetre, az emberész fegyverei - a gondolatoké. Gondolataink és eszméink pedig mindeddig a cenzúra vasbilincsei alatt, börtönbe voltak zárva. A börtönt nem törvényeink építették, következőleg lerontása törvényhozás útján sincs hatalmunkban. A sajtószabadság egy tükör, melyben a fejedelem népe gondolatát és érzését leghívebben láthatja. És így az magának az uralkodó dinasztiának érdekében is nélkülözhetetlen. Azért tehát addig is, míg átalakulásunk nagy munkája elkezdetnék, a fölséged atyai kegyelmességébe helyezett tántoríthatatlan fiúi szeretet- és tisztelettel esedezünk fölséged szentséges színe előtt: méltóztassék mindenek előtt Erdélyben is - mint a testvérhonban - sajtószabadságot engedni, hogy a teendőkbeni összes nemzeti akarat a legnagyobb nyilvánosságra juthasson. Igen fölség! úgy látjuk, hogy hazánknak is igen sürgetős teendői vannak. Nem csak saját, hanem egész ország kívánatát visszhangozzuk tehát akkor, ha fölséged előtt azért is könyörgeni bátorkodunk: méltóztassék atyailag intézkedni afelől, hogy Kolozsvárt, Erdély fővárosában mennél előbb országgyűlés tartassék, mely magát a dolgok végeligazításáig állandónak nyilvánítván, legelőbb is a testvérhoni országgyűléssel, az egyesülés ügyében közlekedésbe bocsátkozzék, s e legszentebb teendő kivitelére mindent elkövessen. Mert Erdélyben minden szív és lélek meg van afelől győződve: hogy nemzeti boldogságunk csak a testvérhonnali egyesüléstől függ. Boldog nemzet akarunk mi lenni az alkotmányos szabadság szent pajzsa alatt, miután atyáink vétkét, az egyenetlenséget eléggé megbűnhődtük. Egyesülnünk kell: hogy fölséged királyi trónjának megdönthetetlen oszlopai legyünk, s mint erős kőfal álljunk észak vagy nyugat megrohanása ellen.
