Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
minek következtében a hatalmat kezére kerítette, s e hatalmat azon erejének épségben tartása s folytonos öregbítése által megóvja, hogy az sem valami eminens tehetségű s erélyű koronás vagy koronátlan despotának, sem papi, katonai, oligarchiái, vagy ami mind ezeknél veszélyesebb, bürokráciái kasztjának kezébe ne jusson. Éppen ezért gondolom, hogy midőn egy nemzet erejének földje tenyésztő melegre fejlett, csírázandja az s táplálandja a parlamentáris kormányt, de ellenkező esetben, ha az ki is mondatik, csak mint fagyos vagy aszott földbe szúrt gally vagy virág elszárad, s papír malaszt marad. Nem vélem vérünket sem nemzeti, sem anyagi, szint oly kevéssé értelmi s erkölcsileg annyira fejlődve s erősödve, hogy parlamentáris kormányt létesíteni, annyival inkább létben, boldogulására fenntartani képes lehessen. Ismétlem, miszerint addig, míg létezni fog egy összes kormány, melyben egész monarchia feletti uralkodás összpontosul (s ilyen nélkül aligha az összes monarchiát csak képzelni is lehet) s míg az összes kormány nemcsak parlamentáris nem, hanem teljesen s megcsontosulva abszolutisztikus: lehetetlennek tartom, hogy Magyarhonra nézve parlamentáris kormányt engedjen létesülni. Annak békés létesülése pedig - természetesen - csak ama közös kormány beleegyezésével lenne csak képzelhető is. De ha lehetőnek akarjuk hinni, vagyis inkább álmodni azt, hogy azon centrális főkormány, melynek éltető levegője egyedül a korlátlanság, önkény és homály, megengedje, hogy saját magának egyik fele neki ellenséges s reá nézve megsemmisítő légkörében létezzék; a korlátoltságnak s nyilvánosságnak ezen - mondom - hihetetlen esetében, mi lenne a mi improvizált parlamentáris kormányunknak sorsa, mi következése? Hogy parlamentáris kormány, vagyis oly kormány, mely a parlamenti többségből keletkezik s azon alapulva létezik, zsarnokivá s alkotmány ellenivé ne váljék, annak feltété, biztosítéka egyfelől az, hogy maga a parlament a nemzet alkotmányos irányú többségének legyen valódi és hű képviselője, másfelől pedig, hogy ha ilyen a parlament: legyen annak, minden esetre pedig legyen a nemzetnek elég ereje, szellemi és anyagi, a netalán rossz útra tért kormány megsemmisítésére. A miniszteri felelősségről szóló törvényeket a nemzeti jogok diadala legszebb okleveleinek szokták tartani. Én pedig a nemzeti erőt többnyire haszontalan s illusorius surrogatumának tekintem. Ha van nemzetben erő, a szám- és észtan örök szabályai szerint csak saját, vagyis túlsúlyú többségének irányával s szellemében lehet azt s fogják azt kormányozni. Az ellenkezőt merénylő kormány megbukik, s tagjait vagy megvetés, vagy büntetés éri; akár van miniszteri felelősségről törvény, akár nincs. Ha pedig hiányzik a nemzetben a mondott erő, úgy a miniszteri felelősségről szóló bármi
