Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

ságra vezet, nem kételkedhetünk ebbe, mikor e kedves utunk[on] ön a vezérünk, ki a szép szabadságnak veterán és borostyános hőse vagy. Amennyibe engem illet, én egy classik hazába, Erdélybe születtem, hívtelen és áruló fia volnék édes és forrón szeretett hazámnak s szülötte földemnek, ha tagadnám, hogy annak csak neve hallására is nem olvad lelkem, s szemeim forrásai nem indulnak, de 12 évi itt létem meggyőztek engem, hogy ez imádott hazám csak a magyarországi unióba, testvériségbe lehet boldog, és éppen azért, hogy hazámat hasonlíthatatlanul szeretem, nagyobb jót, nagyobb boldogságot néki nem kívánhatok, mint az uniót. O, szent unió, csak benned lakhatik a valóságos szeretet, a testvériség és egyenlőség!! Csak te benned található fel a dicsőség, szabadság s hatalom magas culmenje. Azért, őszinte nagy férfiúságod, e forrón óhajtott útba követlek, de nem csak egyedül, közel még százezerhez vannak rokonaim, véreim a Szilágyba, kik szívem érzelmeibe osztoznak, és fő lelkipásztoruk szavát hallva, örömteljesen őt követik; nemsokára sietni fogok más egymillióháromszázezer véreim között is Erdélybe, hogy nekik e nagy hírt s Magyarország dicső nemzetének, a magyarnak nagylelkűségét és azon testvéries szeretetét, mellyel mindenkit nemzetkülönbség nélkül megölel, megvigyem, és a különben is igenis rokon hajlamukat a dicső magyar nemzet iránt csekély tehetségem szerint gyullasszam, vagy inkább ezen már bennük kitörő Vezúvként égő érzelem özönéhez az enyémmel is csatlakozandjam. Talán kételkedel, nagy férfiú, oláh nem s nemzetem a magyar nemzet iránti rokon és testvéries vonzalmáról? Ősi és a történészet csalhatatlan igazságán alapul - midőn a magyar nemzet, mely győzelmei által rettegéssel tölte el keletet és nyugatot, és azért megijedt szarvasokként szaladnak vala előle a többi népek, egyedül az oláhok maradnak meg a magyarokkal. Bihari oláh fejedelem, Menmorut Árpád magyar fejedelem nagy örömére ennek fiának, Zoltosnak adja leányát, és halála után engedi át birodalmát is. Nótárius C. 52.

74 Tuhutumot az erdélyi oláhok, látva Gelou fejedelmük halálát, önkéntesen kezet nyújtva fejedelmül választák maguknak. Nótárius C. 27.

75 - és ha ezen barátságos és rokon érzelem az oláh nemzet részéről a magyar nemzet irányába még akkor is kitűnt, amikor a magyar nemzet egyéb nem vala, mint a világ rettegése, s most, minek utána 8 századok szép során át a közös haza és fejedelemért a csaták74 Anonymus Gesta Hungarorumának 52. fejezete. 75 Anonymus: i. m. 27. fejezet.