Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
szág közállományi institúcióival, melyek a szabadságon alapulnak, a Monarchia közös kormányának rendszerét összhangzásba hozni méltóztassék. Ezen felírás fel nem terjesztethetett, mert az alsótábla hosszas vitatásokba keveredni és ez által hasznosabb munkálatoktól eltávolíttatni magát nem engedte, hanem az egész felírást egy határozat által letenni jónak látta: melyben kimondotta azt is, hogy a Felség iránti hála érzeteinek nyilvánítását az iránt, hogy a nemzeti nyelvet a trónra emelé, azon alkalomra tartja fenn, midőn külön tárgyak iránt teend felterjesztéseket. Be is váltotta szavát a követi tábla első alkalomkor, mely a Nemzetiség tárgyában mutatkozott - ezen felírás szinte mindazonáltal fel nem mehetett: mert időközben a horvátországi bonyodalmak iránt kiküldött választmány, mely a nyelv dolgára nézve is javaslatot készítendő vala, munkáját be nem fejezhette. Január 30 ról érkezett az adminisztrátori kérdésekben egy leirat, melyből úgy látszik, hogy a volt kormány az ország minden szükségeiről megfelejtkezve, megátalkodottsággal egyedül ezen egy kérdés megoldásának tulajdonított fontosságot; és éppen ezért lett az adminisztrátori kérdés azon próbakő, melyhez az ellenzék győzedelmet mérte; mert minden fontosságra nézve is a megyerendszerre nézve eddig alkotmányos szabadságunk egyedüli biztosítékának tekinteni megszoktunk: a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok megszüntetése, a népképviselet, a független magyar minisztérium nagy kérdései mellett elenyészett volna: ha e kérdéseket a kormány felfogva, nem az adminisztrátori rendszer keresztülviteléhez, hanem ezen nagyszerű kérdések megoldásához kötötte volna lételét. Ismeretesek a tisztelt közgyűlés előtt azon küzdelmek, melyek között az említett leiratra a felírás készült. Ezen felírás sem juthatott kegyelmes urunk színe eleibe: mert azon eseményeknek, melyeket előadásunk elején említénk, mozgató ereje működni kezdett Olaszhon határai között; a mozdulatlanságnak eddigi jelképe, a római pápa hármas koronájú tiarájának sugarai keresztülhatották Olaszhon vidékeit, és a szabadság vágya általánosan felébredett, elhatva az ausztriai olasz tartományok kebelébe is. Alig kezdetett meg a harc Itália klasszikus földjein, egy lakoma demonstrációjának fuvallatától összedőlt Frankhonban a Júliusi trónus, mert a szabadság helyett a korrupciót vette alapul. Ekkor az alsótábla áthatva az események hatalmától kötelesnek érezé magát a trón, a monarchia és az ország irányában kimondani, hogy
