Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
nek soha nemesebb szolgálatot nem tőn, mint midőn bennünket lelkes szavaival azon veszélyre figyelmeztetett, melybe az osztrák megbukott bürokrácia, ármányosan felhasználva minden alkalmat, hazánkat dönteni készül. „Tudva van ugyanis, a Bánát s Bácskában minő véres jelenetek merültek fel, a szerbek hazánkbeli több helyeken szakadást proklamáltak, s egyesülést Szerbországgal." Az illír izgatók hazaárulással vádolják mindazokat, kik magyar rokonszenvet táplálnak. Szlavónista s horvát testvéreinkhez körleveleket intéznek, melyekben őket arra szólítják fel, hogy minisztériumunkat el ne ismerjék. Magyarországtóli elszakadásra izgatnak és megalapítására egy, magyar részek s aldunai tartományokból öszszeszerkesztendő illír birodalomnak. Mindent elkövetnek, hogy a velük egy valláson levő oláh fajt is részükre elcsábítsák. És hogy mindezek az osztrák megbukott bürokrácia ármányai következtében történnek, bizonyságul szolgál az, hogy „Jellachich, kit utolsó rémeként horvát bánnak kinevezett, kinyilatkoztatta: hogy ő ellenforradalomnak álland élére. Mert - úgymond - az, mit királyunk a jog s szabadság érdekében tett, tőle kicsikartatott, s hogy ő - Jellachich - illíréivel s százezerén felül intésére váró határőreivel megmentendi császárját ezen állítólag kényszerű állapotából, s visszaállítandja annak régi hatalmát s a dolgok régi állását." Kétséget nem szenved, hogy a magyar föld, nemzetiség, szabadság veszélyben van. Kell tehát, hogy a vészharang meghúzassék. Intézkedéseinknek célszerűen, erélyesen, rögtön kell megtörténni. Ezekre nézve legyen szabad azon bizalomteljes ragaszkodásunknál fogva, mellyel önök iránt viseltetünk, hazafiúi kötelességtől vezéreltetve, igénytelen szót emelnünk. Tapasztalásból merített régi igaz mondat az: hogy „ki békét akar, harchoz készüljön". Másrészről tudva van, hogy szlavonita s horvát testvéreink nagyobb része velünk tart, de hogy a bár kisebb, de erélyesebb rakoncátlankodó illír párt által elnyomatik. Őket ily állapotban hagynunk nem szabad, elhagyni menthetetlen hanyagság, bűn volna. De nekünk is minden ellenséges megrohanást visszaverni hazafiúi kötelességünk. Ezeknél fogva mi mindenek előtt egy hadseregnek felállítását látjuk elkerülhetetlenül szükségesnek. És mivel országgyűlést most rögtön egybehívni nem lehet, e hadsereget országos toborzás útján, önkéntesekből véljük összeállítandónak, melyhez a rögtön rendelkezésünkre állható magyar katonaság hozzá soroltassék. Szükségesnek tartjuk továbbá: hogy e sereg egyik fontos tényezőjéül, magyarokból, tüzérsereg állíttassék fel; hogy a
