Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

4. Két uralkodó, két udvar, két kormányzat

néhány már említett — több ízben pártot váltó — tekintélyes nagyúr (Frangepán Kristóf bán és országos főkapitány, Perényi Péter erdélyi vajda, majd felső-magyarországi főkapitány, Török Bálint temesi ispán, utóbb dunántúli főkapitány) alkotta. Ez a különleges helyzet az uralkodói hatalom szempontjából ugyanakkor előnyöket is kínált. János király ugyanis országa berendezését oly módon alapozhatta a középkori államigazgatási struktúrára, hogy az annak hatalmát gyengítő elemeit fokozatosan elsorvasztotta. Királyi tanácsa ugyan létezett, valójában egyre inkább elvesztette jelentőségét. Komolyabb ellenállástól országgyűlésein sem kellett tartania, hiszen azok résztvevői - Mohács előtt vagy után — majdnem mind neki köszönhették felemelkedésüket.

Szapolyai tehát meglehetősen erős hatalommal rendelkezett. Elvileg egyedül ő döntött minden fontosabb kérdésben, és néhány befolyásos nagyúr és tanácsos mellett pusztán — éppen Brodarics István helyére 1526 novemberében kinevezett új — kancellárját (1526—1540), a neves Hármaskönyv (Tripartitum) szerzőjét, Werbőczy Istvánt vonta be az államügyek, elsősorban a belpolitikai kérdések intézésébe. A pénzügyek igazgatását kevéssé korszerűsítette, azokat főként kincstartói (Tornallyai jakab, majd Fráter György), illetve részben budai udvarbírái irányították.

A többi főméltóságot és fontosabb tisztséget nagyrészt Szapolyai nemrég felemelkedett hívei látták el. Nádora egészen 1530-ig nem volt, és azután is pusztán négy esztendeig, alsólendvai Bánffy )ános személyében. Az. országbíró posztját hasonlóan halogatva töltette be a nem túl tekintélyes említett Pestyéni Gergellyel. Tárnokmestere, Homonnai Drugeth Ferenc már sokkal előkelőbb családból származott, az országos igazságszolgáltatás élén állé) Bekény Benedek személynök ugyanakkor szintén nem jelentett komolyabb hatalmi tényezőt. Ennek ellenére János királynak mind az állam-, mind a közigazgatást, mind az igazságszolgáltatást sikerült országrészén a háborús állapotok ellenére is alapjaiban kialakítania. Még püspököket is kinevezett, bár ugyanezt megtette ellenfele, Ferdinánd király is. Közülük elsősorban a fegyverforgatásban is jeleskedőknek, Czibak Imre váradi püspöknek (egyúttal temesi ispánnak) és Erdődy Simon zágrábi püspöknek (egyúttal horvát—szlavón bánnak, 1530—1534) volt komolyabb szerepe.

János király kormánygépezete tehát — úgy szerkezetét és személyzetét, mind működését tekintve — összességében egyenes, de egyszerűsített folytatása volt a JagelkS-korinak. Egyedül diplomáciája jelentett

II. Lajos címeradománya Kolozsvári Salczer Lőrinc számára

Magyar Országos Levéltár, DL 24119 (1525. március 26.)

Werbőczy István Hármaskönyvéneh címlapja

Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, RMK Ili. 214/3 (1517)