Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK •<Sc><8> «>< A töröld szultánod genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) A török szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) Lássatok hozzá, ó, fejedelmek, ragadjatok fegyvert, köszörüljétek a szablyát, rázzátok a kardot, lengessétek a dárdát, előzzétek meg a közelgő bajt! Sürgetnek asszonyaitok, gyermekeitek és utódaitok. Emlékezzetek, mit mondtak a cimber asszonyok férjük halála után: „Ha megfosztottak volna életünktől — szóltak —, most nem kaszabolnának minket, nem vagdalnának, nem marcangolnának, nem hasogatnának, őseink sírjába tememének.” Ugyanígy szólnak majd a tieitek is, és ezt mondják: „Menjetek, férfiak, szerencsével, mutassátok meg erőtöket a harciatlan és elasz- szonyosodott tömegnek, nehogy saját szemetekkel lássátok, amint megbecstelenítenek, megerőszakolnak bennünket, hogy a legrosszabbat kell tűrnünk, hogy gyermekeiteket lemészárolják, és ami minden halálnál iszonyatosabb, örök rabszolgaságra hajtanak. Ha nemzettetek minket, gondoskodjatok arról, hogy élhessünk is, mint atyáitok tették tivele- tek. Ne várjátok meg, míg azt látjátok, hogy jajszavunk jajszóba, könnyünk könnybe fullad.” Jaj, komor lesz az a látvány, és borzalmas az a jelenet! Sóhajtás és zokogás, kiáltozás és jajgatás hallatszik egyszerre. Amint gyakran történik Karnioliában, ahol az ellenség váratlan betörése nyomán az asszonyok siráma és a gyermekek sivalkodása hangzik fel, és akkor nem használ sem a kapkodás, sem a menekülés, sem a rejtőzés. Mert akkor nincs kegyelem sem kornak, sem nemnek, mindent a nemzetközi jog, az emberiesség, a természeti, az emberi törvény, a hadiszokás ellenére tesznek. Előbb gondoljátok meg mindezeket, ó, férfiak, mintsem megtörténnék, hogy tapasztaljátok, igencsak késő lesz akkor a bánat. Ha tehát, ó, Római Birodalom fejedelmei, látnátok, amit mi itt a szomszédunkban láttunk, bármelyiktek kénytelen volna beismerni, hogy igazat mondok, és többet is, mint igazat. Higgyétek el, Szibilla könyvét idézem nektek. Gondoljatok arra, hogy a harci tüzet a természet plántálta belétek, kik amilyen kedves és vidám arcot viseltek békében, az ellenség számára természettől fogva olyannyira rettenetest háborúban. Nem ok nélkül hagyományozta a régiség, hogy őseink Marsot tisztelték, tudniillik a lótenyésztés, hadimesterség más nemzetek előtt engedtetett meg nekik. Ne akarjatok elfajzani őseitektől, nehogy szemetekre vethessék: a közszabadság megvédésében több férfiasság volt hajdan a germán asszonyokban, mint most a férfiakban. A németek Nagy Károlyról fogva V. Károly császárig több mint hatszáznegyven éven át tartották a Birodalmat. Ezt akarjátok most, ó, fejedelmek, előkelők, lerombolni vagy magára hagyni? A Birodalommal együtt roskad össze Krisztus vallása, egyik sem tud a másik nélkül soha fennmaradni. És mert Krisztus vallása több mint ezer éve nem volt oly roskadozó, mint századunkban egyesek önfejűsége miatt, vigyázzatok, nehogy a szintén összeomlással fenyegető Birodalommal együtt romba dőljön. Bárcsak hazug látnok lennék! Mert egyes-egyedül a németek egyetértésére van bízva valamennyi keresztény üdve. Nincs ok, amiért elodáznátok a hadba vonulást, vagy amiért ne a leggyorsabban fognátok fegyvert. A németek legyőzhe- j tétlenek voltak mindig, ha a belső viszálykodással felhagytak. Kérlek, a hatalmas jó Isten dicsőségére hagyjatok fel már ezzel, és induljatok egy akarattal a közeli, félelmetes, bősz, vad és sosem alvó ellenségre. O, germánok, kissé figyelmesebben vizsgáljátok nevetek eredetét, amiért ti „germánok” vagytok, vagyis egész férfiaknak 96
