Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK 4. A. levél magyar fordítása \ Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz Szapolyai János királyhoz való csatlakozásáról Dévény, 1527. március 18. - Magyar fordítás Szent királyi Felség, legkegyelmesebb Uram. Szolgálatomat a legalázatosabban ajánlom Felségtek kegyelmébe. Miután a boldog emlékezetű Lajos király, az én legkegyelmesebb uram, Felségtek testvére és rokona odaveszett a legutóbbi szerencsétlen és balvégzetű ütközetben, és Magyarország a legnagyobb szükségbe jutván király nélkül maradt, mi, akik a felséges királynénál, Felségtek nővérénél, az én legkegyelmesebb asszonyomnál tartózkodtunk, úgy vélvén, hogy hazánk számára Felségteknél nincs alkalmasabb és megfelelőbb személy a keresztény fejedelmek, főképp a szomszédosak közül, elhatároztuk, hogy őt Magyarország királyává tesszük. Azt reméltük, és ebben egészen biztosak voltunk, hogy az ország nagyobb része és különösen egynémelyek, akiknek megnevezését most nem ok nélkül mellőzöm, Felségtek pártjára fognak állni. Én pedig csatlakoztam mindehhez, és elfogadtam az öröklési jogot is, mely alapján Felségtek azt állította, hogy a Magyar Királyságra jussa van. Mert úgy véltem, hogy ha ez így van, egyáltalán nem szabad kételkednem az efféle jogban, különösen, hogy Felségtek a leghatározottabban bizonygatta ezt. Visszaborzadván azonban hazám még nagyobb romlásától, mint amelyet kevéssel ezelőtt a törökök okoztak neki, kezdettől fogva bizonygattam úgy Felségtek, mint a felséges királyné, nemkülönben mindkét rendbeli és nemzetbeli tanácsurak előtt, hogy én nem csak semmiféle háborús tervezgetésekben nem kívánok részt venni, de semmiféle olyan viszálykodásnak, mely hazám pusztulását jelenti, sem akarok részese lenni, és hogy egyáltalán semmit nem fogok tenni, ami bármi módon hazám ellen vagy annak elnyomására szolgálhat. Amiket teszek, nem Felségtekért teszem, akinek ugyan örömmel szolgálok, hanem csupán hazám érdekében. Ezenkívül minden egyes dologban meg akartam őrizni a szabad véleményalkotás lehetőségét, hogy lássam, mit szabad és mit nem szabad megtennem. Mindezt kellőképpen tanúsíthatják mind Felségtek, mind a tanácsurak, nemkülönben pedig Felségtek saját kezűleg írt kötelezvénye. Minden vágyam az volt, hogy Felségtek Magyarország királya legyen, de csak úgy, ha ez nem fegyveres erőszak, hanem a nép egyetértő beleegyezése alapján történik, és nem másképp. Barátaim rábeszélése sohasem tudott ettől a véleményemtől eltántorítani. Kezdettől fogva ezek voltak a kifogásaim, ellenvetéseim, ez volt valamennyi cselekedetemnek és tanácsomnak a célja. Cseppnyi kétségem sincs afelől, hogy ha néhányunk tanácsait kezdettől figyelembe vették volna, ha időben elfoglaltuk 76
