Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ES ECYEB FORRÁSOK

Nádasdy Tamás levele Báthory Andrásnak Magyar Országos Levéltár, E 185-21-325 (1556. július 5.)

a leveleit, hanem éppen azért, mert olykor kifejezetten tart ettől. Mi sem jellemzőbb a titoktartás fontosságára, mint hogy több olyan levele is akad, ahol néhány sort titkosírással írt.

A harmadik indok a leveleskönyv hiánya. Valójában nem tudjuk, volt-e Brodaricsnak olyan szándéka, hogy levelezését összegyűjtse és kiadassa. Erre utaló nyom mindenesetre nem áll rendelkezésre. Ha volt is ilyen elképzelése, a fentebb vázolt körülmények mindenképp bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy meghiúsítsák azt. Az sem zárható ki ugyanakkor, hogy Brodaricsnak esze ágában sem volt leveleskönyvet összeállítani. Levelezése többnyire konkrét ügyekben írott, aktuálpolitikától terhes témákat érintett, vagyis amikor írt, nem irodalmi ambíciók vezették a tollát. Miért kellett volna megjelentetnie ezeket a leveleket?

A leveleskönyv hiánya ugyanakkor nem csak a fennmaradt levelek számát befolyásolja. Brodaricstól jelen ismereteink szerint 243 levéllel rendelkezünk, a kiváló főpap azonban élete folyamán ennek a mennyiségnek bizonyosan a többszörösét írta meg. De mivel ő maga nem fordított gondot levelei összegyűjtésére (vagy ha mégis, arról jelenleg nem tudunk), azok többnyire magánlevéltárakban (pl. a Nádasdy családéban) vagy külföldi archívumokban (Krakkó, Bécs, Róma) maradtak meg, ahová Brodarics zömmel diplomáciai okokból írt. Ezek az uralkodói, fejedelmi és intézményi levéltárak pedig kimondottan olyan leveleket őriznek, amelyeket Brodarics — ha úgy tetszik — munkájából fakadóan írt, így köztük a magánlevél természetszerűleg jóval ritkább. Ez pedig óvatosságra kell, hogy intsen bennünket, amikor a Brodarics-levelek jellegéről általános állításokat akarunk megfogalmazni. A leveleskönyv hiánya miatt ugyanis, vagyis mivel jóval több hivatalos, mint magánlevelét ismerjük, nem lehet valós, torzításoktól mentes képet kapni Brodarics levélírói kvalitásairól. Mivel nem ő maga választotta ki megmaradásra szánt leveleit, korántsem biztos, hogy valóban nem az iro- dalmilag értékesebb levelek vesztek el — miként ezt részben a még frissen előkerült, 1527. márciusi búcsúlevelének példája is jelzi.

Tudomásul kell tehát vennünk, hogy létezett egykor egy olyan jelentős Brodarics-levelezésegyüttes, amely nem marad ránk. Hogy az elveszett levelek miatü veszteség és ennek torzító hatása óriási, azt jól mutatják azok a levelek, amelyeket kutatásaink során az utóbbi években találtunk részben olasz és lengyel gyűjteményekben, de főképpen a bécsi úgynevezett Házi, Udvari és Állami Levéltár (Hans-, Hof- und Staatsarchiv) állományában. A korábban ismert levelek alapján úgy tűnt, hogy Brodarics legfontosabb