Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

1. A mohácsi csata leghitelesebb krónikása: a történetíró Brodancs István

Felmerül emellett annak a lehetősége is, hogy Brodarics nem kizárólag Cuspinianus szövegére kívánt reagálni nevezetes Mohács-beszámolójának megírásával. 1526 végétől ugyanis számos nyomtatott (német, latin és más nyelvű) újságlap, úgynevezett Neue Zeitung jelent meg a csata eseményeiről, ezek hangvétele az esetek többségében kifejezetten magyar-, illetve Szapolyai-cllenesnek volt mondható. Összehasonlítva ezek tartalmát Cuspinianus szövegével, meglepően sok egyezés tapasztalható: a Cuspinianusnál olvasható vádak ugyanakkor nem egy esetben erőteljesebb, sarkítot- tabb formában jelentkeznek az újságlapok hasábjain. Brodarics, a művelt humanista talán nem reagált volna a népnyelven fogalmazott rágalmakra, de amikor latinul is hasonló vádak fogalmazódtak meg a közép-európai közvélemény befolyásolására, ez ellenlépésekre késztethette.

Brodarics művének János király-párti hangneme elvitathatatlan. Az országot Mohács előtt irányító vezetőket felsorolva Szapolyairól például konkrétan megjegyzi, hogy később király lett, akit az egész nemesség régóta a trón igazi várományosaként kezelt, amennyiben a fiatal II. Lajos örökös nélkül halna meg. Ez annál is feltűnőbb, mert Habsburg Ferdinándról szólva annak későbbi megválasztását elhallgatja (pedig azon személyesen is részt vett), és arról sem tesz említést, hogy a Habsburg—Jagelló- egyezményekre hivatkozva még Magyarországon is létezett olyan politikai álláspont, miszerint Lajos király gyermektelen halála esetén az osztrák főherceg lenne a „törvényes” örökös. A legfontosabb momentum Szapolyai távolmaradása a csatából.

Brodarics az erdélyi vajdának küldött ellentmondásos parancsok feljegyzésével kellő magyarázatot ad ennek okaira, és felmenti őt királya cserbenhagyásának vádja alól, amit a korabeli német nyelvű újságlapok valósággal harsogtak.

Nemrég felvetették azt is, hogy a mű az I. F’erdinánd és Szapolyai közötti, a fentiekben már említett olmützi tárgyalásokra készült, elsősorban azzal a céllal, hogy Szapolyai irányába hangolja a közvéleményt. Ez a direkt kapcsolat azonban kevéssé valószínű, hiszen a két magyar király közötti olmützi tárgyalások csak 1527. június 1 -jén kezdődtek meg (és két hétig tartottak), azok majdani lengyel közvetítői (Andrzej Krzycki przemysli püspök és Krzysztof Szydlowiecki lengyel főkancellár) pedig a kötetet annak április közepi megjelenésekor már Krakkóban is kézbe vehették. Így Brodarics művét vélhetőleg nem kifejezetten erre az alkalomra írta, sokkal inkább általában az 1527 tavaszára megJagelló családfa Jodocus Decius Jagelló-dinasztiá- ról szóló munkájában Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App H 152(2) (1521)