Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

8><M><

5. Nagyhatalmak frontvidékén: a három részre szakadó ország (1541)

Lázár secretarius térképe Magyarországról Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App. M. 136 (1528)

Buda 1541. augusztus 29-i, csellel történt török elfoglalása mindkét uralkodó magyar királyságának életében döntő fordulatot hozott. Az 1540 júliusában elhunyt Szapolyai János csecsemő fia, János Zsigmond esetében — akit hívei szeptember 13-án II. János néven (1540— 1571) ugyan még magyar királlyá választottak (latinul electus rex) — ekkor valójában a korábbi magyar állammal való jogfolytonosság és legitimitás szűnt meg. Buda vilajetszékhellyé tételét követően ugyanis Szülejmán szultán úgy döntött, véget vet vazallusa már korábban

sem teljesen önálló magyar államának, és ettől kezdve mind őt, mind utódait a hatalomban maga fogja jóváhagyni és beiktatni. A képlékeny hadi és politikai helyzetre tekintettel azonban a gyermek királyt és gyámjait teljesen nem állította félre, hanem a következőképpen határozott: Szapolyai országának középső részét (a Duna vidékét) birodalmába tagolja, keleti területeit viszont — vazallusi státusban tartva — igyekszik felhasználni a Habsburg Fer- dinánddal folytatott küzdelmében.

Ez az erdélyi és Tiszán túli országrész lett az elkövetkező évtizedekben a teljesen újonnan — jelentős mértékben az oszmán politikai vezetés akaratából — létrejövő magyar államnak, az Erdélyi Fejedelemségnek a magja. Az új Erdély azonban már sohasem lett a régi Magyar Királyság. A fentiek ismeretében és a török függésben így természetesen nem lehetett sem az önálló magyar államiság, még kevésbé a magyar nemzeti függetlenség megőrzője, mint ezt sokáig magyar történészek vélték, vagy miként ez a történeti köztudatban gyakran napjainkban is él. Ezen országrészek lakosságának megmaradásában és magyar kultúrájáog> <M> <8° 28 ogo <»k> ogo