Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei
I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN ><K>< A Brodarics Istvánhoz hasonló, mindenáron békepárti és konfliktuskerülő tanácsadók szava ekként ritkán kapott többséget. Ezt jól jelzi az is, hogy a két uralkodó legfeljebb néhány hónapos fegyver- szünetek megkötésére, majd többszöri meghosszabbításaikra volt hajlandó, mint például 1531 januárjában Visegrádon, 1532—1533 fordulóján a csallóközi Nagymegyeren, 1535 augusztusában Bécs- ben, 1536. június közepén Váradon vagy 1537. december elején az Abaúj megyei Rozgonyban. A Ferdinánd pártján álló magyar nagyurak például folyamatosan azt sürgették, hogy koronázásakor tett ígéretének megfelelően ő minden erejével azon legyen, hogy az egykori magyar királyi székhelyet, Budát visszafoglalhassa hadaival János királytól. Noha kevéssé köztudott, erre a Habsburg uralkodó legkiválóbb hadvezérei és legfőbb tanácsadói (Wilhelm von Roggendorf és Leonhard von Vels) vezetésével az 1529. utáni évtizedben három alkalommal (1530, 1540, 1541) is kísérletet tett, ám ezek a próbálkozások — többek között a törökök fegyveres segítsége és a Szapolyai-párti magyarok szívós ellenállása miatt — mindannyiszor kudarcba fulladtak. A helyzetet súlyosbította, hogy a polgárháború szinte az egész késő középkori magyar állam területét érintette: Erdélytől kezdve Kassa és Buda vidékén át a Dunántúlig és Szlavóniáig. Az országos felfordulást ráadásul mind a Ferdinand-, mind a Szapolyai-pártiak közül sokan használták fel arra, hogy a zavarosban halászva erőszakkal szerezzenek vagyont és birtokokat. Sőt, az aktuális fegyverszünet dacára 1537—1538-ban a szerb származású Bakács Pál győri lovaskapitány (I. Ferdinánd király régi híve), illetve a Pápa városát birtokló nagyúr, Török Bálint (egyúttal Szapolyai dunántúli főkapitánya) például a Balatontól északra fekvő területeken — egymás országrészében portyákat folytatva — vívott szinte szabályos magánháborút. Brodarics István 1527. tavaszi kétségbeesett jövendölése („Ha a törökök által lesújtott nemzetet most még a barátok csapása is eléri, akkor e% az ország jóval szerencsétlenebb, mint bármely másik ország vagy tartomány, mely valaha szerencsétlen volt a világ teremtése óta") így szomorú valósággá vált. A polgárháború közepette a két uralkodó persze mindent megtett azért, hogy saját országrészét növelje, hatalmát erősítse, híveit gyarapítsa. I. Ferdinánd például ezért 1527 és 1532 között a magyar nemességből mintegy 1150 nemesnek összesen körülbelül 700—800 birtokot adományozott. Mindeközben saját tábora gyarapítására ugyanezzel a joggal a János király ellen rendszeres magyarországi hadjáratokat (1527, 1528, 1529, 1530, 1532, 1537, 1540, 1541) vezető idegen főhadparancsnokait is Josef Grünbeck előrejelzései 1524-1526-ra Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Röpl. 50 (1523) Festett menyasszonyi láda Magyar Nemzeti Múzeum, 19.1919 (15. század)
