Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

1. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

<8>o$>

€><

I. Mihsa és családja Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 968 (Réti István másolata, 1904)

a korszakokban hosszú ideig még legalább olyan, sőt nagyobb erővel bírt, mint az ország- gyűlések határozatai — a törvények majd csak a jogi gondolkodás fejlődésével, a 18. század második felétől kerültek fokozatosan előtérbe.

így a rákosi végzés Szapolyai és hívei számára a magyar trón elnyeréséhez nem adott modern értelemben vett „(alkotmányos) jogalapot”, ám komoly igényt és erős propagandaeszközt annál inkább. Nem véletlenül olvasták fel a dokumentum szövegét 1526. november 10-én, Szapolyai megválasztása előtt, és érvelt vele a magyar nemesség körében

a mohácsi tragédia után annak szerzője, a neves Werbőczy István. így kívánta ugyanis kihasználni a nemesség korabeli „nacionalizmusát” és idegengyűlöletét. Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy noha Szapolyai erősen épített a magyar nemesi öntudatra, a dinasztikus államok korában, aló. század elején királysága semmiképpen sem tekinthető „nemzed királyságnak”, mint ezt a 19—20. századi magyar történetírás saját kora fogalomrendszerét visz- szavetítve gyakran tette. Szapolyait legfeljebb a soknemzetiségű Magyar Királyság politikai elitjéből választott, magyar „nemzetiségű” uralkodónak nevezhetjük, akinek ősei ráadásul a jelentős részben már horvátok lakta Pozsega megyéből származtak.

Bár gyakran állítják, Habsburg Ferdinánd sem a — még Hunyadi Mátyás, majd II. Ulászló uralkodása alatt kötött — Habsburg örökösödési szerződések (1463, 1491, 1506) értelmében, de nem is bécsi eljegyzése (1515. július 22.), azaz felesége, Jagelló Anna királyné örökösödési joga alapján lett Magyarország királya. Mindezeket ugyan mind Ferdinánd, mind osztrák tanácsosai előszeretettel hangsúlyozták, magyar királlyá választásához konkrét jogalapot mégsem teremtettek, hiszen a magyar rendek ezeket diétái határozattal nem erősítették meg, de nem sorolták régi szokásaik közé sem. A magyar trón elnyeréséhez ugyanakkor szintén komoly igényt és erős propagandaeszközt adtak. Ennek dacára Ferdinánd — Szapolyaihoz hasonlóan — ténylegesen ugyancsak szabad választással, majd törvényes koronázással lett a Magyar Királyság uralkodója. 1526. december 16-án (és nem 17-én, mint gyakran írják), a pozsonyi ferences kolostorban tartott országgyűlésen a régi hagyományoknak megfelelő királyválasztást tartottak. Az újabb kutatások szerint ráadásul itt a Mohács után életben maradt világi főméltóságok közül több és jóval befolyásosabb személyiség volt jelen, mint Szapolyai székesfehérvári megválasztásán, ahol viszont — teljesen érthetően — a köznemesség