Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

7. Egyéb Források Brodarics pártváltásának előzményeiről és visszhangjáról

Brodarics István szerémi püspök levele Andrzej Krzycki przemysli püspökhöz Buda, 1527. április 12. - Magyar fordítás

Főtisztelcndő és nagyra becsült Uram! Szolgálatomat ajánlom és sokszorosan üdvözlöm.

Még a minket ért gyászos vereséget követő pártviszály kezdetekor megírtam Főtisztelendőségteknek szándékaim okát. Ugyanezt tettem néhány hete Dévény várából, ahová visszahúzódtam, miután megundorodtam, vagy inkább elborzadtam azon dolgoktól, melyek bekövetkeztét közeledni láttam. Megírtam mindezt egyenesen, őszintén és nyíltan. Minderről a legfelségesebb Ferdinánd királlyal is a legnagyobb nyíltsággal beszéltem, mégpedig olyanképpen, hogy valahányszor nekem úgy tetszik vagy egy dolgot hazámra nézve hasznosabbnak vélek, azt tehessem, amit szeretnék, minthogy soha semmi mást nem akartam, mint azt, amiről úgy véltem, hogy hazám javát szolgálja, és mivel soha egy árva garast sem kaptam sem az uralkodótól, sem pedig a királyné Őfelségétől, az én legkegyelmesebb asszonyomtól.

Miután pedig részint világosan tudatosult bennem a senkinek alá nem vetett hazámat megillető jog és szabadság, részint pedig az árulás vádja is hazaszólított, eszembe idézve hazámat, a tőle nyert jótéteményeket, nemkülönben ő királyi Felségét is, aki, amikor még kevésbé fontos helyzetben volt, mindig szívből támogatott engem, megsejtve továbbá mindazt, ami ebből a viszályból és meghasonlásból következhet, ami bár ne következne be, felidézve ugyanakkor, amit egykor őszintén és testvéri módon Főtisztelendőségtek egy hosszabb levélben fejtegetett nekem mindezzel kapcsolatban, visszatértem annak ölébe, aki szült, táplált és főképp a ti jóvoltotokból nem csekély javakkal és tisztségekkel ruházott fel engem.

Miután valamennyi indokomat kifejtettem és szándékomat föltártam elébb a királyné Őfelsége, az én legkegyelmesebb asszonyom, valamint Őfelsége mindkét rendbeli és nemzetbeli tanácsosai előtt, szándékomban állt az akkor Prágában időző uralkodóhoz is elutazni, hogy törekvéseim minél világosabbak legyenek, ezt azonban az idő rövidsége nem tette lehetővé.

Velem tehát röviden ez a helyzet, Drága Főtisztelendő Uram, és szeretném, ha mindezek Főtisztelendő Uraságtok és általa uraim, a palatínus úr és a főtisztelendő krakkói püspök úr előtt is ismeretesek lennének. Mindezekről néhány szót Statilco úr, az én legkedvesebb uram és testvérem is fog szólani. Bizonyosan lesznek olyanok, ahogyan az már ilyen esetekben lenni szokott, akik tetteimet másképp magyarázzák, ám a dolog valóban úgy áll, ahogyan fentebb írtam.

Frtcsültem Őfelségétől, az én legkegyelmesebb uramtól, hogy Őfelsége, aki mindannyiunknak egyaránt legkegyelmesebb ura, szólt néhány szót az érdekemben. libben ráismerek ő királyi Felsége nagylelkűségére és jóindulatára, nemkülönben Uraságtok irántam tanúsított rendkívüli pártfogására. Ha helyzetünk, mint remélem, nyugalmául