Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

•<M><8>

2. Egyszerre két törvényes király a magyar trónon

Szapolyai János címeradománya Záray Lázár számára Magyar Országos Levéltár, R 64 1.1. No. 2 (1533. augusztus 26.)

Noha a mohácsi csatamezőn II. Lajos király szerencsétlen halála következtében — miként nevezetes levelében Brodarics István fogalmazott — „Magyarország a legnagyobb szükségbe jutván király nélkül maradt”, hamarosan mégis két uralkodója is lett. Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg említett december közepi királlyá választását megelőzően ugyanis a magyar rendek és nemesség egy része már november 10-én, Székesfehérvárott új uralkodót választott az erdélyi vajda, Szapolyai János személyében. Sőt a kiváló katonát és politikust, egyúttal az ország egyik legnagyobb birtokosát, másnap (november 11-én) I. János király néven (1526—1540) uralkodóvá is koronázták. így a mohácsi csatavesztés után alig néhány hónappal, 1526 végén a magyar államnak már két királya volt. Mivel pedig Habsburg Ferdinándot 1527. november 3-án Székesfehérvárott I. Ferdinánd (1526—1564) néven ugyancsak magyar királlyá koronázták, ettől kezdve a törökök dúlta Magyarországnak immár két koronás uralkodója lett.

Bár a késő középkorban többször (például az említett Habsburg Albert király halála után 1440-ben vagy Hunyadi Mátyás elhunytával 1490-ben) előfordult, hogy a trónért több királyjelölt küzdött meg egymással, a magyar történelemben csaknem páradan esetnek számított, hogy az országnak közel másfél évtizedig egyszerre két törvényes uralkodója volt. A történeti köztudatban élő vélekedésekkel ellentétben nyomatékosan hangsúlyozni szükséges: mind Szapolyai János erdélyi vajda, mind Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg teljesen törvényes körülmények között lett a Magyar Királyság uralkodója. így valójában ellenkirályok sem voltak (mint gyakran nevezik őket), pusztán az ország feletti hatalomért egymással hamarosan fegyverrel is megküzdő törvényes uralkodók. Mindez annak dacára igaz, hogy egymás legitimitását — miként a II/2. alfejezetben részletesebben megismerheti az olvasó — mind maguk, mind legfőbb politikusaik már egykoron, majd a véleményeiket utóbb magukévá tevő magyar és osztrák történészek gyakran megkérdőjelezték.

Ezek az egykorú és későbbi állítások azonban nem vagy csak kis részben feleltek meg a tényleges valóságnak. Mind Szapolyai János erdélyi vajda, mind Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg ugyanis a Magyar Királyság régi hagyományai és szokásai szerint lett az ország uralkodója — még ha mindkettőjük megválasztásán, majd koronázásán a magyar politikai elit mohácsi megtizedelődése, majd két pártra szakadása miatt számos tekintélyes arisztokrata és nemes nem is vett részt. Előbb Szapolyait 1526. november 11 -én, majd