Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ES EGYEB FORRÁSOK <8> II. Lajos pecsétje Kolozsvári Salczer Lőrinc címeresleveléről Magyar Országos Levéltár, DL 24119 (1525. március 26.) tizen két-tizen háromezer gyalogos, akik vezetői közül alig maradt meg más a ciprusi Hannibálon kívül. Az összes ágyúk, azok is, amelyek ott voltak a csatában, azok is, amelyek részint a táborban, részint a hajókon maradtak, az ellenség kezére kerültek. Ezek gondját rábízták Hardegg János grófra, e bátor és buzgó férfira, aki a kezdetektől szorgalmasan forgolódott a király körül, és szemében a legkedvesebbek közé tartozott, későn azonban, és már csak a csatát megelőző éjszakán. A csatát követő éjjel és nappal az ellenség az egész közeli vidéket beszáguldozva, amire csak bukkant, feldúlta és felégette, senkinek sem irgalmazva, nemre, korra, vallásra való tekintet nélkül, mindenféleképp gyalázva és gyötörve a nyomorult népet. Nem az én erőmhöz illő feladat elsiratni ez éjszaka és a következő napok tragédiáját, mely oly szörnyű volt innenső Magyarország e vidékén mindenütt, hogy nem tudom elhinni, dühöngött valaha is ellenség ilyen kegyetlenül. Megtörtént többek között, amiről azelőtt abgha hallottunk, hogy a szerencsétlen anyák élő kisgyermekeiket, nehogy a sírás árulójuk legyen, a földbe ásták, ahol azután — anyjuk onnan elmenekülvén — levegő nélkül nyomorultul megfulladtak. Az ellenség egészen a Balatonig eljutott, i- ! felgyújtva közben Pécs jeles városát, melynek vára és a várbeli gyönyörűséges templom mégis érintetlen maradt. Míg ezek történtek, a vajda már Szeged körül állt az erdélyi csapatokkal, és mert ezek nem tudták őt kellő gyorsasággal követni, könnyű szekérre kapva néhányadmagával a királyhoz sietett, hogy akár egyedül is jelen legyen a csatában, melyről tudta, hogy elodázhatatlan. Kristóf gróf Zágrábig jutott, a csehek egyik része, azoké, akik a király segítségére jöttek, részben Székesfehérvártól nem messze, részben Győr táján volt, és e vidéken járt Brandenburgi György őrgróf meg Csehország kancellárja, Adam de Nova Domo.81 Amikor a királyné meghallotta ezt a vereséget, a veszprémi püspökkel, Thurzó Elekkel és a pápai követtel — akkor még nem tudva bizonyosat a király vesztéről- rémülten Pozsonyba futott, holmijának nagy részét a Dunán szállítva, melyben - és abban is, ami a budai polgároké volt — Orbonász András, az esztergomi várkapitány némi kárt okozott ugyan, mégis a történtek elbeszélésében messze rugaszkodott az igazságtól az, aki könnyűfegyverzetű katonáinkat, akiket huszár néven említ, azzal vádolja, hogy megbecstelcnítették a királyné szolgálóit, és papucsaikban gúnyképpen táncot jártak. A császár néhány napot azon a tájon töltött, ahol a csata lezajlott, majd mindenkit visszahívva, akit prédára küldött, innen Buda felé indult, amit — miután hat vagy hét táborveréssel a Duna mentén haladva, minden útba eső városkát és falvat felégetve oda megérkezett- őrizet nélkül talált, és fölgyújtott, csupán a várat, a királyi istállót és a vadaskertet kímélve meg. Kibocsátva azután innenső Magyarország minden tájára zsákmányszerzőit, mindent, ami csak a Duna és a Balaton tava között feküdt, egészen Győrig tűzzcl-vassal pusztított. Mégis, a fentebb említett Orbonász András által üresen hagyott esztergomi várat megvédte egy alacsonyrendű ember, Nagy Máté, aki azelőtt e káptalan gyalogsá81. Adam von Neuhaus, csehül Adam /. 1 íradce (1494—1531) cseh főkancellár (1523—1531).
