Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
6. Brodarics István leírása a mohácsi csatéról lenséget, vagy, miközben az egyenesen a király ellen nyomul, ők egyesült erővel betörnének az őrségtől teljesen megfosztott Thraciába, így ugyanis megtörténhetnék, hogy az ellenséget két tűz közé fogják, vagy bizonyára arra kényszerítik, hogy szándékátétl elálljon, és sajátjának védelmére vonuljon vissza. Ez a tanács eleinte bizonyos okokból, melyeket hosszú volna előadni, gyanúsnak látszott, azután, amikor megtárgyalták az esztergomi érsekkel, és ő helyeselte azt, Batthyány Orbán révén, akit akkor véletlenül éppen Moldovába küldtek, megparancsolták az erdélyi vajdának, hogy az ügyet alaposabban meggondolva tegye azt, amit az állam érdekében jobbnak ítél, és ha úgy tartaná hasznosabbnak, erőit és az erdélyiekét a havasclvi vajdával együtt fordítsa ama helyek ellen; ez a dolog nem kis részben lett oka annak, hogy a vajda időben meg nem érkezett az ütközetre. Míg ezek zajlottak, már nemcsak elérkezett, el is múlt a tolnai gyülekezőre kitűzött idő, és még senkiről sem hallatszott, hogy odajött volna; úgy látszott, valamennyien a királyt figyelik, nehogy előbb érjenek Tolnára, mintsem az ő ottlétéről értesültek. Közben napról napra egyre erősbödtek a hírek a török leg- utcíbbi előnyomulásáról, amíg azután azt is hallani lehetett, hogy átkelt a Száván, és néhány útba eső váracskát feldúlva Péterváradját ostromolja, és a várat (ugyanis a városka alig volt megerősítve) földön és vízen hevesen töreti. Akkor végre a király, jóllehet addig még senki sem érkezett oda sem Csehországból, sem egyebünnen, és nagyon kis csapattal rendelkezett, nehogy az ország e nagy veszedelmében bármit is, ami tőle telhet, elmulasztani lássék, július huszonnegyedikén kiindult Budáról azzal a szándékkal, hogy a Duna partján lassacskán Tolna felé vonul, remélve, hogy közben mások is érkeznek hozzá. Kevéssel a király Budáról valé> elindulása előtt elküldték Somlyai Báthori Istvánt az erdélyi vajdához, hogy megparancsolja neki, az ellenség jövetele immár úgy kívánván, minden más szándékot félretéve valamennyi erdélyi csapattal siessen a királyhoz. Amikor a király Budáról elindult, Mária királyné és az esztergomi érsek embereivel együtt körülbelül háromezer lovasa és gyalogosa volt. Azon a napon, amelyen Budáról kivonultunk, Sárkány Ambrus tanyájáig érkeztünk el Budátétl két mérföldre, Érd a hely neve, itt váratlan betegség ragadta el a királytól azt a lovát, mely számára mind között a legbecsesebb és legkedvesebb volt, ez hihetetlen fájdalommal töltötte el, sokan rossz előjelnek tekintették. Amikor a király itt pár napot időzött, és senki sem jött hozzá, ugyanazzal a csapatocskával, mellyel odaért, továbbhaladt a szomszédos Ercsi nevű faluig; sok napot itt is haszontalanul eltöltvén, miközben a főemberek közül csak Báthori András jött hozzá nem megvetendő csapattal, a Duna mentén Pentelére ment, amely hely csakúgy, mint Eszékről mondtuk, valami régi római gyarmat maradványait őrzi, ’ itt várt minket az erdélyi vajda üzenetével Basy György. Az üzenetnek ez volt a tartalma: a vajda kétségek közt hányódik, mit is kellene tennie, az elmúlt napokban hozzá ért üzenetek nagy változatossága miatt; először néhány királyi levél jött hozzá, azután számos követ, köztük Vingárti Horváth Gáspár is, királyi étekfogómester, ezek azt 73 73. I./ a római kolónia Intcrcisa.
