Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

•<?«><$>

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

Mindez meg akkor is igaz, ha az általános közvélekedéssel ellentétben a csata következtében csupán egyetlen arisztokrata família (a Pálóczy) halt ki. Az országos tragédiát súlyosan tetézte, hogy menekülése közben az ifjú király, II. Lajos a megáradt Csele-patak- ba fulladt. Mindezek ismeretében joggal nevezte a csatát az abból szerencsésen megmenekült Brodarics István (1480?—1539) szerémi püspök már fél esztendővel később, 1527. március közepén — elsőként ebben a kötetben megjelenő levelében (lásd a III/2—4. alfejezeteket) — „szerencsétlen és balvégzetű ütközet’-nek.

A mohácsi vereség összességében tehát akkor is komoly fordulatot, sőt sorsfordulót hozott volna a Magyar Királyság belpolitikájában, ha a szultán többé sohasem vonul Magyarország ellen. Különösen hogy Szülejmán szeptember 12-én jelentősebb ellenállás nélkül vonulhatott be a magyar fővárosba, a királyi udvartartás és a Habsburg (másként Magyarországi) Mária (1505—1558) királyné által szinte üresen hagyott Budára. Azt azonban ekkor még nem szállta meg, csupán felgyújtotta és kifosztotta, hiszen szinte maga sem hitte el, hogy néhány óra alatt teljesen sikerült szétvernie az egyik legnagyobb és legrégibb riválisa, a magyar uralkodó haderejét. Csapatai ugyanakkor az ország középső területének széles sávját végigpusztították. Ekkora ellenséges haderő az 1241—1242. évi tatárjárás óta nem járt az országban. A több tízezer fős oszmán sereg pusztításának nagyságáról egy közel egykorú évkönyv az alábbi szavakkal tudósított:

„l/ártól fogva Gyöngyösig, Miskolág, Muhiig,

Nagyszegedig, Péterváradjáig, a Tisza—Duna közét mind megrablák, felégetik. Az Úristen tudja, mennyi számtalan ezer rabot elvivének. ”

A csatavesztés azonban nem csak egy nagy múltú és erős európai középhatalom, a középkori Magyar Királyság (Szent István birodalma) területi egységének a végét jelentette. Valódi fordulópontot hozott egész Közép-Európa számára is. Jagelló II. Lajos halálával, majd Ferdinánd osztrák főherceg 1526. decemberi magyar királlyá választásával az esztendő végére a másfél évszázados magyar—oszmán konfliktus

alapjaiban alakult át. A Habsburgok ismételt magyar trónra kerülésével (1437 és 1439 között Habsburg Albert már viselte a magyar koronát) ugyanis az oszmánok számáDíszítőelem a török szultánok genealógiájából Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512)

<%><$%><& 10 <$><M><0>