Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

OKLEVELEK

J^JCI LLX" sjjj\ c/i\y> j cZéjJ^UUlS *0^J j }lol (14.) y^3j< 3^J^y^ <*Lj£j £4ib*-l p^A, JI^S J>jl óVjl Jl^5 pJÜy <£Ju£ c£-^I?i ^L^-l k'l (15.) oJM Jjí. ü^-?' eJL

^ J^jíblAcU j-i^l Vj-Jji o-k*JUl Jl *js\ jL^>.1 *o>^y 3

(

JLŐAUUI ¿¿$1 (j-Tj J ü^jl es

J^^l^* (16.) óJL»IJ*I J^t^*" J f^l AÍo¿5JJJC L» Cola** CJL jjJu* ó \y» e^Lle £«uic- iJj-w^ y^j (

JUZSÍ\ JI^ ©JóJŰI öLjA—ji* ő-^j' ojí^^-i ü^jt 6 jjo^ji j (17.) ő±*J&> ój^J jy^U- ojCaVj oVjl 4^1 J^Jilf Ctjl>-t y_jJji ->jlj "UJLC*- So-L— J^^i S 4JL (18.) JjJo I 7

«0 V

^1 j! t^Tj^l (19.) j 8

<J

iJ j jl 6

j^ j ji

# jit* 4t1 JIJ^ (j. J

,

^

u£- 10

óy^} C^JLÍ iiyi «UÍJ JL»- J~J (20.) «->j^jCcl jjLi J «UI3 «UÍJ dU-oJui jTi]_jíl ^^^Liá 6JL_L>- s^u.jyi ŐA*T.VJ iJjl-A> ^-S'' J ¿1^ p^bft <»j^Jb1 JL*» J JLÜ ÖJJ CíjLfi- J t (—Jjj^j J JÍCM>£. j <^i^J j ^^JÍ •Ujjl^lí 3jjj eAJU. jJ ^ (21.) V>Jjt ^3 dUj^tT' JJC J^UÁJ jjjl j <d> 1 (^Jűü Le di-b Jb ^ii>- (J,LaT J 1 Az eredetiben j*-^. a Helyesen ^-u-jjjt. 3 Az eredetiben óUi~1. 4 Helyesen öjjlsl. 5 Helyesen oj>J6 Az eredetiben 6J»^-é. 7 Az eredetiben A» • Az eredetiben 9 Az eredetiben a CJJJ J (

c

vallás és hatalom

3

: egyház és állam) szavak közt kimaradt a vav (j c

és

:>

) kötőszó. 10 Az eredetiben öyf\ezután is,úgy mint eddig, szívélyesség és hű barátság legyen. S ezenkívül is mindaz, amit leveletekben mondottatok, nemes tudomásul vétetett s leplezve, avagy titokban nem maradt semmi. Erdei vilajetje tehát az én győzedelmes kardommal meghódított vidék lévén, olyan, mint jólvédett birodalmam egyéb részei. Mivel Engürüs egykori királya, Janös király, udvarom, a méltóság fészke iránt egyenes, nyilt és teljes fokban igaz volt és alám rendelte magát, ennélfogva neki adományoztam. Most megint szolgáim kezében van s azon helyek, melyek ezen (' ezeken') kívül Janös király kezében voltak, fiának, Istef an

11 (nevű) szolgámnak ajándékoztattak. Azokat cserbenhagyni felséges szultáni törvényünk ellen van. Minthogy a régi idők és elmúlt évek óta köztünk levő szívélyesség és barátság továbbra is (ugyanúgy) megvan, ti pedig boldogságos udvaromtól békét és nyugalmat kértek, magas trónusunk iránti hűségetekhez képest, rátok való tekintettel az Erdélyen kívül, keresztény kézben levő vilajetetek ellen bejeim és mások részéről magas padisahságunk törvénye és szokása szerint támadás mindaddig nem intéztetik, amíg követeitek boldogságos udvaromhoz járulnak és szultáni engedélyünkkel kitüntettetnek. Ha a ti részetekről is ilyen eljárás rendeltetik el, a ra'aja és beraja békében fog élni. Ha követetek megérkezik és szándékotok a magas trónus lába elé terjesztetik, ha az kegyelmes szívemnek megfelel, nemes válaszom megadatik s a köztünk fennálló régi barátság és szívélyesség meg fog újíttatni. Győzedelmes csapataink a dicsőséges és dicsőítendő Isten felséges kegyelméből mindig, szárazon és tengeren, nyáron és télen felszerelve készen állanak. Hitem és hatalmam ellenségeinek nem adatik kegyelem. Még az az átkozott kizilbas.

12 miután támadásainak elhárítása végett a keleti ország megszámlálhatatlan hadaimmal több ízben leigáztatott, ([tehát] az említett átkozott) sem tudott a győzedelmes kard hatalmának ellenállni és betyár módjára megszaladt; lázadásának és támadásának elhárítása végett határmenti vilajetjeim közül ez alkalommal a jólvédett Halebben telelve,

13 megszálltam és elzártam azon helyeket, melyeken át ő menekülni szándékozott. Nagy készülődés és teljes mértékű élőkészület után a hadsereg több oldalról beözönlött országába és vilajetjébe; ezek elpusztíttattak és kifosztattak, gyermekei és családja fogságba estek és az volt a terv, hogy valamennyi férfia kardélre hányatik. És mindaz a terv és szándék, mely e részeken 11 János Zsigmond fejedelmet (1559—1571) a török írók és oklevelek egyöntetűen mindig Istvánnak óLái-l (Istefan) nevezik, sőt a velencei követek jelentéseiben is e néven szerepel. (L. Albéri kiadásában.) 12 Kizilbas (

(

vörösfejű 5

) a perzsák gúnyneve az oszmántörökben. Ez elnevezés állítólag onnan ered, hogy Haidar, Isma'il sahnak, I. Sellm és II. Sülejman nagy ellenfelének atyja saját híveit vörös föveggel látta el. (Hammer, i. m. I. 668. 1.) 13 Sülejman az 1553—54. telet töltötte Aleppóban.