Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

ELŐSZÓ írta dr. Csánki Dezső

A {örökfajú népek (bolgárok, kazárok, besenyők, kunok, oszmánli-törökök stb.) a magyarság élete folyására oly sorsdöntő befolyást gyakoroltak, hogy ahhoz csak a kereszténységnek és talán a németségnek befolyása hasonlítható. E befolyás a honfoglalást megelőző idők óta a magyar történelem sok századán végigvonul és befejeződik az oszmánli-törökökkel való érintkezéssel. Az oszmánli-törökök ellen századokon át vívott nehéz küzdelem, a Nyugat védelmezésének hálátlan szerepe a magyarság ezeréves európai életének, szellemi és anyagi erőinek igen jelentékeny részét kötötte le. E körülmények eléggé megmagyarázzák, hogy a mull században fejlődésnek indult magyar tudomány különösképen indíttatva érezte magát a turkológia történelmi ágának müvelésére. Az idő alig hozta meg a tárgyilagos vizsgálódáshoz szükséges távlatot s alig indult meg a török történelem tudományos kutatása, a török történetírásnak — egyébként sokat támadott — „atyja", HammerPurgstall mellett (főművének első kiadása 1825-ben, második kiadása 1834-ben indult meg) mindjárt ott látjuk Gévay Antal „cs. kir. házi s udvari titkos levéltárnokot, nemes győrvármegyei táblabírót", az első, részben török nyelven kiadott, ma is kétségtelen értékű török diplomatárium szerkesztőjét. (Az 1625. évi gyarmati békekötés cikkelyei, Bécs, 1837. Az 1627. évi szőnyi békekötés cikkelyei, Bécs, 1837. Urkunden und Aktenstücke zwischen österreich, Ungarn und der Pforte im 16. und 17. Jahrhundert, 1-11., Wien, 1838—1842.) Gévay munkája csonkán maradt és máig is befejezetlen. Publicatióinak tervét a Magyar Tudományos Akadémia saját örökségének tekintette és megbízást adott a töröknyelvű forrásanyag további gyűjtésére és fordítására. Másfél évtizedre nyúló előkészület után, 1863-ban indította meg a Török-Magyarkori Történelmi Emlékek okmánytársorozatát és Szilády Áron halasi református lelkész fordításában tíz év alatt kilenc kötetet adott ki abból; majd ugyanezen sorozat „írók" osztályában Thúry József nagykőrösi református gimnáziumi tanár és Karácson Imre volt peéri róm. kath. plébános fordításában öt kötetben tizenhat török elbeszélőforrásnak (az 1486-iki Névtelen, Nesri, Tursun, Sa'ad-ed-din, Kemalpasazade, Sülejman Naplói, Lutfi pasa, Ferdi, Dzelalzade Mustafa, Sinan caus, Kjatib Mehmed, Kocí bej, Evlia Celebi, Ibrahim Pecevi, Kjatib Célebi, Na'ima) magyar vonatkozású részeit tette a magyarnyelvű kutatás számára hozzáférhetővé. Az orvosi pályán működő Velics Antal fordításában az adatokban gazdag defterek két vaskos kötete (Magyarországi török kincstári defterek, fordította lászlófalvi Velics Antal, bevezetéssel ellátta Kammerer Ernő, 1886 és 1890) és az említett Karácson Imre Rákóczi-okmánytára (A Rákócziemigráció török iratai, 1911) a fenti sorozaton kívül, de szintén a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg. Időközben fordításban és eredeti nyelven közölt okleveleivel (Budapest, 1870) szentkatolnai Bálint Gábor, egykor a török birodalom perzsa határán adószedő, majd a kolozsvári egyetemen az E LŐ S Z Ó