Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

PALAEOGRAPHIAI RÉSZ

forralni, míg a folyadék fele elpárolog; ekkor egy kevés arab mézgát (samg'

{ arabi ^^ es esetleg egy kis tintát kell hozzákeverni. Ha a gubacs összezúzva néhány napig vízben ázik, a tinta még szebb fényt kap.

1 A tintát öblös cserép- vagy porcellánedénykében tartották; a tintatartóba (hokka nyers selymet, szövetdarabot (lika tettek, s erre annyi tintát öntöttek, amennyit a lika fölszítt. A kalemet tehát nem mártották tintába, hanem csak nedvesítették. A porzó. Egyes iratokon erősen a tintához ragadt aranyszínű porzót (altín tik dlj látunk. Mivel a Topkapu-serajból napfényre került ríkben a vegyi elemzés valódi aranyat talált,

2 feltehető, hogy a szultáni kancelláriában aranyporral kevert rífcet használtak. Az oklevelek aranyporzójának régebben nagy fontosságot, hitelesítő erőt tulajdonítottak, de a példák ezt az állítást egyáltalán nem igazolják. Használatában ugyanis következetesség sem állapítható meg s inkább valószínű, hogy az a divattól függött és szabálytalanul terjedt. A XVI. században nemcsak okleveleken, hanem a királyi követek jelentésein, — pl. Malvezzi iratain

3 — sőt egyes insa-könyvek lapjain is megtaláljuk;

4 megszerezhette és használhatta bárki s — jóllehet más színben — ma is divatos. AZ ÍRÁS DÍSZÍTÉSE. Díszbetük. Az írás külső díszének emelése végett színes tintát is használtak. A kéziratok címlapja és a díszes iniciálék (harf

si menkűse <^^) különböző, néha nyolc-tízszínű tintával vannak megrajzolva. Kidolgozásuk szolid ízlésről és rendkívüli, aprólékos gondosságról tanúskodik; rajzukban arab motívumok — vonalas ábrázolás, növények rajza — dominálnak. Mivel az okleveleket általában kevesebb gonddal állították elő, sok munkát igénylő díszbetűket A színezés, nem találunk bennük. Ha íróik a szöveg bizonyos részeit mégis kidomborítani akarták, helyenként színes tintával dolgoztak. Az élénkítéshez használt 1 MedzmO'a-i ahvSH ahsr stb., i. h. 2 TOEM I. 17. 1. 3 Bécs, St. A. Turcica, Aktén. 4 MTA török kéziratai, 8° 5. sz. színek az arany, világoskék, téglavörös és vérvörös. Az egyébként elhanyagoltan írott színes szöveg is csak egyes kivételes oklevélfajtákon található: a szultáni leveleken (näme) és a nagyvezéreknek külföldre küldött iratain. A szultáni namék tugráját a XVI. század óta az oklevelekben előforduló ügy fontossága, avagy egyéb körülményektől függően többé-kevésbbé díszesen rajzolták. A tugrán kívül színes tintával szokták írni az ünnepélyes oklevelek azon részeit, melyek a szultánt, az általa kibocsátott felséges rendeletet, Isten nevét említik, avagy ezekre hivatkoznak.

1 A hódoltság korában e célra rendesen arany-, ritkábban kék- és vörösszínű tintát használtak. A nagyvezéri pencét belföldi rendeletekre fekete tintával, ecsettel, külföldre küldött levelekre — esetleg fekete tintával vegyesen — aranyfestékkel festették. Az aranyfestéknek (a~b

mi zer JJ yl) használata a hódoltsági kor vége felé szinte rendszeres lesz; ünnepélyes esetekben a budai pasák kalemjei is ezt használták. Az aranyfestéknek két színárnyalatát kedvelték: a zöldet és a sárgát (jesil altin J-ü£, sarl altín ó>JT ^U). A XVII. század óta az ünnepélyes oklevelek sorait — minden jel szerint a kódexmásolók hatása alatt — váltakozva piros- és arany-, piros- és kékszínű festékkel, vagy a fentiekkel kombinált fekete tintával írták. Egyes kéziratmásolók a díszítésnek e módját túlzásba is vitték; van rá eset, hogy a színes tintával írott páratlan sorok, majd a fekete tintával írott páros sorok külön-külön függnek össze, tehát ölelkezve adják a szöveget.

2 A tinta színe nemcsak az egyes sorok, hanem a sorok szakaszai szerint is váltakozhat, pl. a hét szakaszra osztott sorban három szakasz fekete-, négy szakasz aranytintával van írva; a szakaszok színe soronként cserélődik.

3 Díszítő elem gyanánt szimmetrikusan elhelyezett nagyobb átmérőjű pontokat, kifestett köröket 1 Míg az előbbiek kiemelésére sok példa van, a császárkirály nevét csak kivételesen írják színes tintával; I. Ahmed szultánnak Mátyáshoz intézett levelén találtam így. (Bécs, St. A. Turcica, Urk.) 2 Bécs, National Bibi., Handschriften. AF 164. sz. 3 1684 novemberben Apafihoz intézett fermín. Bécs, St. A. Turcica, Urk.)