Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)
PALAEOGRAPHIAI RÉSZ
tehát a knfrnak továbbképzett változata. Megalkotását egyesek szintén Ibn Bevvábnak, mások 'Ali bin 'Ubaida-al Rajkámnak GiLs?.j J1 lJ^.c ^ megh. a. H. 219. = a. D. 834.) tulajdonítják. 1 Való, hogy e típus emlékei Ibn Bevvab korát megelőzőleg 'Ali bin 'Ubaida korába vezetnek vissza, a típus neve pedig Rajhan városra utal, hol ezen írásnemben először kezdtek írni. Betűi hasonlítanak a muhakkak betűihez; a magasszárúak függőleges, a laposak vízszintes irányban hosszan elnyúlnak. E típus általában inkább helyesírási, mint alaki szempontból különbözik amuhakkaktól: amuhakkakban a ragot (frab yt^l) a szótól külön írták, a rajhaníban — amenynyire azt az írás általánosan érvényes szabályai megengedik — egybekapcsolták a szóval. 2 A rajhani-típust imaszöveg írásánál és feliratok készítésénél használták. A sülüs- A haü' 1 sülüs (süls) (¿¿5 Ja-i-) a megvastagotípus. dott nesih-típusnak — talán a muhakkak-típus hatása alatt — továbbfejlődött alakja. A hagyomány szerint e típust is Ibn Mukla alkotta a küfíból, mások szerint a rajhaníból, 3 illetőleg a muhakkakból. A sülüs a középkor folyamán, főleg zi-l-kadrljeföldön, teljesen kifejlődött, az oszmánli-törökök tehát megállapodott formában vették át. A sülüs ünnepélyes betűtípus s ennek megfelelően kiemelkedőbb, merevebb vonásokkal bír, mint az újkor közhasználatú írástípusai (pl. a nesih). E betűforma e/i/jének horga (zülfet <áJj) jobbfelé néz, mint a nesih- vagy muhakkaktípusban. Ugyanígy a lam-betüé is. 4 Az elif balfelé kapcsolható, ennek következtében írása lendületes, szárának alsó része balfelé kissé elhajlik, a toll fölemelését (iS iai) szemmel érzékelhetően feltünteti. A re (j), nun (ó), je (<£) betűk rövidek, de lendületesek és mélyek; a vav (j) feje köralakú, csészéje (kjáse <J€) merev; a középi he (4) a nesihtípusbeli alakot követi; az önálló he (o) erős lendülettel az általános szabályok ellenére is kapcsolható. 5 1 El I. 403., Huart, 70. 1. 2 Habib, 24. 1. 3 Habib, 21. 1.; Hüsn' hatt risalesi, i. h. 4 Huart, 48. 1. 5 Hablb, 23. 1. Bár az egyenként felrakott diakritikus pontok és a vocalis jelek alkalmat adnak az írás díszének emeléséhez, e típus speciális díszítő motívumokkal is bír. A forma nemessége, a tér arányos beosztása és szimmetrikus kitöltése ebben a típusban közelítette meg legjobban a tökéleteset. Legkiválóbb művelői a perzsák és az oszmánli-törökök közül kerültek ki. Utóbbiak türbék, dzam'ik kapui felett, középületek belsejében a besmele-, tevhid- és a többi fohászszöveget gyakran írták sülüs-betűtípusban. Konstantinápoly legrégibb oszmánlitörök felirata sülüs-típusban (kabartma-módon) van vésve. 1 A feliratokon kívül oszmánli-török pénzeken is sokszor előfordul. A törökök a diplomák egyes részeit, kódexek és könyvek címeit és lényeges helyeit is e típusban szokták írni. Leggyakoribb változatai: a dzeli sülüs (4JS ^>-) vagy A sülüstípus legsülüs dzellsi C^-J^ ünnepélyes, néha szer- gyakoribb telenül egymásba fonódó formákkal bír; a gubán változatau ({£jLi.) egyszerűbb alak; a kalín sülüs (JtJlí <Lrüli>, Vastag sülüs'), acik sülüs (^J* Világos sülüs'), giriff sülüs (^S jf 'fonódó sülüs') elnevezések formai, a seld2ükT sülüs (Juli J>=^-' 'szeldzsuksülüs'), 'osmanll sülüs (^ ^U^) elnevezések földrajzi és kronológiai alapon meghatározott változatait jelentik. 2 Meg kell említeni az arabul sülüs'' müsennának ^Jtf), törökül cifte jazínak (tSjk 'kettős, páros írás') nevezett írásformát is. 3 Szövege csak egy-két szó szokott lenni; ennek stilizáltán írott szóképéhez támaszkodik e szóképnek tükörképe. A kettős betűcsoport tehát tulajdonképen kellemes hatásra törekvő szimmetrikus rajz. E típus szövegét olvasni rendkívül nehéz, szinte úgy kell megfejteni, mint egy rejtvényt. írása és olvasása inkább tekinthető játéknak vagy mutatványnak s hosszabb szövegek közlésére teljesen alkalmatlan. Legnagyobb mesterei a perzsák közül kerültek ki, akik e típust gyakran ismétlődő szavak stilizált szóképének — újságok címének, állandó rovatok fejlécének — ábrázolására ma is hasz1 TOEM II. 486. 1. 2 TOEM II. 593., VI. 728., VII. 228. s köv. 11., MTA török kéziratai, 8°. 35. sz. 3 Müsenna( c kettős, párosa-változata majdnem minden írástípusnak van, de csak a sülüsét emelem ki, mert ez volt a leghasználatosabb.
