Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK

fűtőház, telítőtelep és a mozdonyvezetők kara majdnem egységesen foglalt állást a hivatalos jelölt mellett, addig Molnár Endre állomásfőnök-helyettes befolyása következtében az állomás személyzete majdnem átpártolt Pallavicini táborába. Hasonlóképpen történt egyes falvak állomásain is, így a kurdi állomásfőnök a leglelkesebb agitációt fejtette ki a kormány hivatalos jelöltje ellen. A posta alkalmazottainak megoszlása — kb. 1/5-öd részük szavazott a hivatalos jelöltre — hasonló meglepetés volt, de leginkább meglepett az, hogy az állami gimnáziumi tanári kar, Varga Ferenc igazgató vezetésével és a pécsi püspökségtől érkezett lelkészekkel együtt, olyan agitációt fejtett ki, mely a törvényes határokat is messze túllépi. — A tanárok feleségei, a kongregáció hölgyeivel karöltve házról házra jártak, s a gimnáziumi növendékek szüleit azzal félemlítették meg, hogy amennyiben nem szavaznak Pallavicinire, gyermekeiket megbuktatják. — Ebben az agitációban nem átallották részt venni nyíltan Máté Károly és Veér Vencel tanárok sem. A papság magatartása a legszélsőségesebb demagógia eszközeitől sem riadt vissza. Tadics, pécsi hitoktató nyilvános beszélgetés közben a kormányzó úr őfőméltósága személyét sem kímélte úgy, hogy egyik alkalommal Perlaki György nemzetgyűlési képviselő kényszerült rendreutasítani a dombóvári Abbázia Kávéház udvarán, mert a jelenlevő hatósági közegek ezt elmulasztották. A helybeli papság pünkösd hétfőjén, a szavazás napján külön misét mondatott Pallavicini győzelméért, s a falvakban is minden eszközt megragadott, hogy a helyzetet Pallavicini javára fordítsa. Szabó Lajos, a nosztányi uradalom bérlője, aki csak két nappal a választás előtt kapta meg a kormánytól a méltóságos címet mint gazdasági főtanácsos, bár a főispánnak ismételten kijelentette, hogy minden erejével támogatni fogja a hivatalos jelöltet, a szomszédos birtokosokkal együtt a szavazás reggelén a gazdasági munkásokkal és kisbérlőkkel tudatta, hogy amennyiben nem szavaznak Pallavicinire, bérleteiket felbontja, az aratásból törölteti őket és semmi néven nevezendő kedvezményt nem ad. A kaszálókat csak azoknak adták ki, akik írásban kötelezték magukat, hogy Pallavicinire szavaznak. Lényegesen befolyásolta az eredményt az is, hogy a Pallavicini-párt hallatlan összegeket áldozott. Egy-egy befolyásos gazda szavazatáért 40—50 000 koronát is ajánlottak; Mucsi és Hőgyész községekben automobilon küldtek búzát kiosztásra, s fuvarszám szállították a fát. — A választást megelőzőleg etettek-itattak, s a két utolsó napon fejenként 3-3 liter bort osztottak ki a pusztákon, sőt Dalmadon még a szavazás folyama alatt is boroztak, bár ez a tény a kiadott választási rendelkezésbe ütközik. A vesztegetéseket, a telekvásárlás legkülönbözőbb módjait jelentésemben részletezni nem kívánom, bár az adatok rendelkezésemre állanak. Amennyiben azonban a pártnak érdekében áll, hogy a mandátum petícióval támadtassék meg, úgy hajlandó vagyok erről is részletes jelentést tenni. — Kijelentem azonban, hogy ebben az esetben szükséges volna alkalmas nyomozókat leküldeni, akik az én útmutatásom alapján a bizonyítékokat összeállíthassák [sic!]. Mindent összegezve végeredményben szükségesnek tartom megállapítani, hogy a kerület elvesztése éppen azok állásfoglalásának következménye, akikre mint hivatalos jelölt méltán számíthattam. A ménesbirtokok leadott 445 szavazata egymagában elegendő lett volna ahhoz, hogy az eredményt megváltoztassa. Ennek a ténynek