Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK
5. Högyész község, mely Pallavicininek főfészke (910 szavazatot kapott) valami módon semlegességre volna bírandó. Ha ezek megtörténnek, a párt jelöltje beosztható. [Sic!] Szíves üdvözlettel: igaz híved: Horváth Emil államtitkár B\1—1922 — Választások. (233—234. f.) — Gépelt tisztázat, a levélíró aláírásával. A levélpapír lila színű dombornyomású fejléce: Magyarország körbe foglalt középcímere „ORSZÁGOS MENEKÜLTÜGYI HIVATAL" körfelirattal. A levél első oldalára Fogler, a miniszterelnök titkára ceruzával ráírta: „Kelety Dénes". 17 b 1922. június 12. BALOGH GYULA JELENTÉSE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ A DOMBÓVÁRI VÁLASZTÓKERÜLETBEN LEFOLYT PÓTVÁLASZTÁSRÓL Jelentés a dombóvári választókerületben 1922. évi június hó 5-én lefolyt pótválasztás eredménytelenségének okairól A dombóvári kerületben lefolyt pótválasztás, melyben pártunk kisebbségben maradt, szerény véleményem szerint olyan jelentőségű, hogy a választás előzményeit és mellékkörülményeit feltétlenül szükségesnek tartom feltárnom azok előtt, akik egyrészt politikai, másrészt pártszempontból hivatva vannak bírálatot gyakorolni e sajnálatos esemény fölött. Rá kell mutatnom mindenekelőtt arra, hogy a pótválasztáson az a küzdelem, mely az első választás alatt a két egységes párti jelölt között kifejlődött, az egységes párti jelölt rovására teljes mértékben éreztette hatását egyrészt, mert a féktelen agitáció, mely az első választáson a hivatalos jelölt részéről kifejtetett, aláásta tekintélyét, másrészt meglazította azt a fegyelmet, melyet a közigazgatás részéről el lehetett volna várni. A túlzott anyagi áldozatok pedig annyira demoralizálták a választókat, hogy a második választáson már úgyszólván mindenki arra számított, hogy ismét anyagi előnyöket élvezhet. A kerület elvesztéséért, úgy érzem, engem felelősség nem terhel, mert meggyőződtem róla, hogy abban az esetben, ha Petrichevich Horváth ellenében a harcot feladom, úgy azok, akik a mostani választáson mellettem foglaltak állást, tehát a kerület 5900 szavazója közül legalább 90% csatlakozott volna a Pallavicini-párthoz. Én, amikor a küzdelem kiélesedett, a választás első fázisában egyrészt barátaim, másrészt a pártvezetőség rábeszélésére komolyan foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy Petriche-