Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

vétlen kapcsolat alakult ki. 81 Gömbösnek egy Bethlenhez intézett későbbi levele figyelemre méltó utalást tartalmaz arra a korai időre, „amidőn a németekkel tárgyal­tunk, és amidőn arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a békeszerződések semmisek és hogy a történelmi határok ismertetnek el... " (57). Ebben az emlékeztető meg­jegyzésben benne foglaltatik az is, hogy Bethlennek is része volt e megbeszélésekben. A hivatalos német állami vezetés részéről ezt aggodalommal figyelték, hiszen e kapcso­latokban a fennálló német állami rend megdöntésére irányuló tervek szövődtek. A budapesti német követ útján ezt szóvá is tették. A Bethlen és a kormányzói kabinet­iroda között e tárgyban keletkezett levélváltás hangvételéből kitűnik, hogy Bethlen számára fontosabb volt a német szélsőjobboldal, a militarista körök, mint a hivatalos német állami vezetés barátságának megtartása (30). Figyelemre méltó, hogy Bethlen szükségesnek tartotta hangsúlyozni Fürstenberg gróf német követ előtt, hogy „min­den kormánynak legelemibb és legsajátosabb joga azon személyek megválogatása, akiket fogadni, akikkel összeköttetésben állni jónak lát", ám ez „sehogy sem magya­rázható olyképpen, mintha a magyar kormány magatartásával a jelen német kormány­nyal szemben illojálisan viselkednék, vagy pláne annak megbuktatására paktálna össze az általa fogadott ellenzéki mentalitású egyénekkel" (30). A magyar uralkodó osztályok különböző rétegei ténylegesen igyekeztek barátságos viszonyt fenntartani a német uralkodó osztály megfelelő rétegeivel. Ezt a történelmi kapcsolatok s a versailles-i békerendszer széttörésére irányuló közös törekvések egy­aránt indokolták. E kapcsolat természetéből is következően azonban a szélsőséges, jobboldali vonások kerültek mindinkább előtérbe. A bajor szélsőjobboldallal való összeköttetés úgyszólván élénkebb volt, mint a normális állami érintkezés. 82 Ismert tény, hogy Erzberger és Rathenau német szélsőjobboldali gyilkosait magyar szélsőjobboldaliak bújtatták, majd menekítették, s hogy a magyar kormány nem volt hajlandó a gyilkosok kiadásával komolyan foglalkozni. 83 Ugyancsak ismert tény, hogy az 1923. évi Hitler-puccskísérlet előkészítésében a magyar szélsőjobboldalnak is volt bizonyos szerepe, s hogy az ez ügyben kényszerűség­ből letartóztatott Ulain Ferenc ügyét rövidesen elsimították. 84 A frankhamisítási ügyben is részük volt a német szélsőjobboldaliaknak. Egy-egy mozzanata ennek a kö­rülménynek az ügy vizsgálata során elő is villant, azonban a résztvevők s a kormány is ügyelt arra, hogy ki ne teregessék minden részletében ezeket a vonatkozásokat (67). Hasonló volt egyébként a helyzet korábban a szokolhamisítási üggyel is. 85 A magyar szélsőjobboldaliak tehát óvták, védték az idő előtti felfedéstől a német szélsőjobboldallal kialakult kapcsolataikat. így nem egy vonatkozása ennek az együtt­működésnek a mai napig ismeretlen, feltáratlan. Ezért minden adat lényeges lehet, ami ennek a korai vonatkozásait megvilágítja. Rendkívül érdekes ebből a szempont­ból az a szerep — s az ezt megvilágító dokumentumanyag —, melyet Feilitzsch Ber­thold az evangélikus porosz arisztokráciától a Stahlhelm-szervezetekig terjedően a né­met—magyar szélsőjobboldali kapcsolatok kiépítésében játszott (60 a, b, 65, 134 a, b, 138). Különösen figyelemre méltók azok a levelek, amelyek a német szélsőjobboldal­nak a magyar kormány részéről történt anyagi támogatására utalnak. E támogatás pénzügyi lebonyolítását feltehetőleg a Magyar—Német Bank intézte; a bank csődbe jutásakor a Pénzintézeti Központ 14 800 millió koronát biztosított a szanáláshoz —, ami még az inflációs körülmények között is jelentős összeg volt (cca 20 000 pengő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom