Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
zását jelenti és abszolúte nem jelent tömegeket, nem jelenti a szavazó polgárság irányváltozását. A községi polgári párt elnöke a választásoknál dilemma elé kerül. Ha felveszi a listájára a pártjához csatlakozott valamennyi bizottsági tagot, úgy azokra a listákra senki sem fog szavazni. Ha pedig az ellenkezőt teszi, a pártja szétoszlik és foszlik, és pártjának minden tagjából ellenpárti főkortes lesz. Az itteni személyi igények egyszerűen lehetetlenek és kielégíthetetlenek. A keresztyén községi pártban belső forrongás van, és a párt tekintélyes része nehezményeli a pártvezér kormánypártiságát, és Friedrich István mögé tömörülve, keresztyén ellenzéki községi párt alapításán buzgólkodik. A községi polgári párton kívül álló liberális elemek ma még teljesen szétszórtan tétováznak, a legutóbbi időben azonban Rassay Károly 3 és Kállay Tibor 4 mögé csoportosulva egy ellenzéki liberális polgári párt alapítása terveztetik. A polgári társadalom ilyen széttagoltságán csak a kormány, illetve a főpolgármester segíthet. A kormány azonban a legutóbbi időben csak mint a községi gazdálkodás szigorú felügyeleti hatósága mutatkozik, politikai tekintetben pedig, mintha odadobta volna a gyeplőt és nem törődnék a helyzettel. ü?^A főpolgármester 5 nem fix pont, nem lehet hozzá vagy utána igazodni, folyton ingadozik, se a kormány politikáját nem csinálja, se valamely tervszerű községi politikát nem csinál, fél szeme mindig hatalmas pártfogója, dr. Vass József felé, fél szeme pedig az ambicionált polgármesteri szék felé irányul. A székesfőváros valósággal szenvedi, hogy a közvetítésre kötelezett alkotmányos szerv, a főpolgármester: a kormány és a székesfőváros között nemcsak hogy nem közvetít, hanem az időnként szembekerülő álláspontokat még jobban kiélezni és a helyzetet összekuszálni látszik. — Innen a sok kormánybeavatkozás szüksége. A főpolgármester kudarcainak egész sorozata van. Az 1925. évi polgármester-választás; a fővárosi üzemek kérdésében követett eljárása és eljárásának utólag kiderült különös háttere; a Beszkárt elleni vizsgálat kérdése és az utólagos visszavonulás e tekintetben; a hiteltúllépések kérdése, beállítása és itt is a visszavonulás; a húsfogyasztási adó eltörlésére vonatkozó beugratás és utólag az idevonatkozó közgyűlési határozatoknak a megbuktatása; az útjavítások és a kórházi hiányok tekintetében eljátszott átlátszó színjátékok; az alpolgármesteri jelöléseknél tanúsított ügyetlen taktikája és tökéletes bukása; nemkülönben a fővárosi törvényjavaslatra vonatkozó és a polgári társadalomra nézve öngyilkos javaslatai... mind újabb és újabb kudarcok, melyek közül egy is elegendő volna a bizalom megvonására, ha valamelyik főispán elbírálásáról volna szó. Azok a paktumok, kompromisszumok, kikapcsolások, meghátrálások, elodázások, 3 Rassay Károly liberális politikus, a Demokratikus Blokk széthullása után a Nemzeti Demokrata Párt vezére lett. Az „Esti Kurír" című napilap főszerkesztője volt. 4 Kállay Tibor, aki 1924. február 20-ig, a szanálási törvényjavaslat benyújtásáig Bethlen pénzügyminisztere volt, mikor Gömbös visszatért az Egységes Pártba, ellenzékbe vonult és átmenetileg közeledett a liberálisabb csoportokhoz. 5 Budapest főpolgármestere, ami a megyei főispáni rangnak felelt meg, ebben az időben, 1925től 1932-ig Ripka Ferenc volt. 1926-ban a polgármesterválasztáson pártja alul maradt, ennek ellenére továbbra is ambicionálta a polgármesteri szék megszerzését.
