Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

vonása: a Miniszterelnökségtől indult ki, és a főispánok tartották a kezükben a megyékben. A főispánok azonban egymás után negatív választ adtak a felhívásra. Jelentéseik visszatérő motívuma a kormánypárti szervezetekben is jelentkező elégedetlenségtől

58 és az elnyelt kisgazdapárti szervezetek egykori tagjainak befolyásától való félelem.

57 A szervezők mentalitására jellemző, hogy nem egy helyen az úri kaszinót tették meg párthelyiségnek,

58 ahol változatlanul tovább folyt a vidéki dzsentri szokásos élete. Módszereiket mutatja az a főispáni jelentés, amely a Weiss Manfréd-uradalom központjáról, Derekegyházról tudósít: „Az Egységes Párt a választásokra meg volt szervezve, egyébként a központban, ahol az uradalmi tisztikar és azok révén a cselédség is egységes párti, a szervezkedés nem sürgős."

59 A főispánok azt kérték, hogy csak pártkereteket építsenek ki.

60 Többen feleslegesnek ítéltek minden pártszervezést.

61 E jelzések és az 1923 elején tartott két főispáni értekezlet után Gömbös, a párt alelnöke, elfogadta a vármegyék urainak a véleményét, és a pártszervezés elveiről Bethlenhez intézett levelében így fogalmazta meg a főispánok feladatait: „Nem arról van szó, hogy tökéletesen kiépített, minden párttagot nyilvántartó pártszervezet létesüljön. A feladat főleg a pártkeretek (Kiemelés az eredetiben. — Szerk.) megalkotásából áll."

62 A szervezésben különösen ügy buzgó Gömbös már a kezdet kezdetén is, igen óvatosan, csak pártkereteket akart kiépíteni. A főispáni jelentésekből világosan látható, hogy a vidéki közigazgatás legfőbb irányítóinak fogalmuk sem volt a pártszervezés módszereiről; ezek teljesen idegenek voltak földesúri, főszolgabírói mentalitásuktól. A pártszervezési munka országos kudarcában mégsem ez volt a döntő körülmény. A forradalmak után, a földreformígéretekkel felcsigázott paraszti várakozás mellett, a földreform elszabotálása és a kisgazdapárt elnyelése után, a növekvő infláció körülményei között Bethlenéknek hónapok alatt rá kellett jönniük, hogy a kormánypárt helyi szervezeteinek kiépítése számukra nem járható út. Országos méretekben helyi szervei nem is voltak az Egységes Pártnak. „Országos mozgalmat — írja erről a problémáról Nemes Dezső — nem tudtak teremteni, mert hiszen a földreform elszabotálása például nem mozgalmat, hanem a megmozdulások elfojtását igényelte."

63 Bethlen mindenekfölött félt a demagógiától (13), Gömbös 1923-ban újra erősödő demagógiájától is. Helyi szervezetek és demagógia nélkül pedig fasiszta tömegpárt kiépítése elképzelhetetlen. Bethlen 1923 után fasiszta tömegpárt megteremtése helyett saját rendszerét építette tovább a társadalmi és állami élet újabb és újabb területein. Rendszerének gerincévé nem a pártot, hanem a közigazgatási apparátust tette. A főispáni kart még a második királypuccs után, a választási előkészületek befejezéséig (1921 október—1922 május) majdnem teljesen kicserélte.

64 Az új nemzetgyűlés összeülése előtt megalakult harmadik Bethlen-kormányban az egész közigazgatás vezetője Rakovszky Iván, a vármegyei nagybirtokos arisztokrácia szószólója lett. Az államfő helyzete megszilárdult. A parlamentben a kormány pártja birtokolta az abszolút többséget. A közigazgatási tisztviselőnek többé nem lehettek kétségei abban a tekintetben, hogy kitől függ. A kormányzat megszilárdulása után az államapparátus tagjai az első világháború előttinél rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek az államhatalommal szemben. Az 1920. XVI. tc. — ellentétben a dualizmus-kori jogviszonyokkal — lehetővé tette, hogy a miniszter az állami tisztviselőket a régen kötelező fegyelmi eljárás nélkül is bármikor elbocsáthassa „hazafiatlanság, társadalomellenes