Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
nekik minden Trianon elleni propaganda kellemetlen. Elválik majd, hogy Nagy Emil ezen bűnbánó lelkiállapota meddig fog tartani! Továbbá elmondotta nekem, hogy magyarországi barátai arra biztatták, hogy Magyarországon Rothermere neve alatt egy ellenzéki zászlót bontson, amit meg is akart tenni, azonban most ezen tervtó'l elállott, és arra a meggyőződésre jutott, hogy Rothermere-t nem szabad a magyarországi pártpolitikai tusába belevonni, és hogy belpolitikai viszályaink külföldre való vitele csakis káros lehet jól felfogott érdekeinknek. Én receptíve viselkedtem, csak annyit jegyeztem meg, hogy mindenesetre hibás felfogás, ha akármilyen tisztességes magyar emberről, legyen az kabinetminiszter vagy követ, vagy más, felteszik, hogy hidegvérrel és sportból hazáját el akarja árulni. Sokkal jobb volna az ügy érdekében, ha — így folytattam fejtegetéseimet — legalább a külföldön annyiban összetartanánk, hogy egy magyar ember, aki Magyarország hivatalos képviselőjéről kellemetlen dolgokat hall, ezeket vele férfias és tisztességes módon megbeszélje, hogy az illető első kézből tudomást szerezhessen az ellene felhozott szemrehányásokról és így ellenük sikerrel védekezhessék. Ez a megjegyzésem különben nemcsak Nagy Emilre vonatkozik, hanem utazó honfitársaink túlnyomó többségére, akik fő feladatukat nem abban látják, hogy a magyar képviselőnek megkönnyítsék munkáját vagy esetleg visszavonulási útját, hanem csak azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, mennyivel hazafiasabbak, okosabbak és körültekintőbbek, mint az a szerencsétlen török fejnek kiállított „diplomata". Hallom, hogy Rothermere az angol liberális párttal való kétségtelen kudarca után most mégis akar megint valami üzenettel a magyar néphez fordulni. Azonban azt is hallom, hogy nem akar ez alkalommal belpolitikánkba beavatkozni (qui vivra, verra!). 2 Továbbá az a benyomásom, hogy a nemes lord egyelőre lemondott királyi aspirációiról. Erre elsősorban az a körülmény enged következtetni, hogy a királysági maffia fő irányítói, Hohenlohe Stefi és Outhwait úr, a legnagyobb izgalomban vannak. Előbbeni minap váratlanul felhívott Párizsból és megkérdezte, hogy lakhatnék-e néhány napig a követségen [sic!]. Én ezt kellő formák között azonban kereken megtagadtam. Most abban sántikál, hogy meg legyen híva Ascotra a „Royal Enclosure"-ba. Ezt is kikerültem, mert ascoti megjelenése az itteni előzmények után, amelyeket jelen levél keretében kifejteni nagyon hosszú volna (egy bőkezű angol lord néhány nagyon értékes képét ellopta), egy borzasztó skandalumhoz vezethetett volna, amely természetesen végül nyakunkon száradt volna, mert idegenek részére a követnek kell meghívást kérni. Úgy látszik, a Rothermere körüli intrika lázasan folyik. Hétfőn fogom látni Szarvassyt, aki majd talán bővebb felvilágosításokat tud nyújtani. Egyelőre szerény tanácsom az volna, hogy — amennyire lehet, burkolva — a magyar sajtóban kihasználtassák az a reánk nézve talán örvendetes körülmény, hogy Rothermere angol választási propagandájával abszolút csődöt mondott. Politikai jelentéseimben ugyanis kifejtettem, mennyire jellemző az a tény, hogy az itteni választásoknál a végeredmény egészen ellentétes képet mutat a sajtópropaganda terjedelmével. Lloyd George, akiért az angol sajtó túlnyomó többsége lándzsát tört, és aki híres 2 Aki él, az meglátja.
