Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

tikai szempontokból érdekelt pártok kísérlete, hogy a Heimwehr-mozgalomba behatoljanak, s ezt csak oly mértékben tegyék ütó'képessé, amennyire az céljaiknak megfelel, feltétlenül károsnak minősül. Ha dr. Seipel nemrég Grazban a Heimwehrrel megismerkedett, akkor ezt bizonyára csak titkos fenntartással tette: „A Heimwehr csak akkor kell, ha célomnak megfelel!** Az önvédelmi körök, melyek ma túlnyomó többségükben a mi vonalunkon állanak és osztják az Ausztriát fenyegető veszély tekintetében fent tárgyalt nézetet, tisztában vannak a parlamenti demokraták állásfoglalásával. Ez az egészséges irányzat lelkesíti ma az összmozgalmat Stájerországban és Karintiában, széles körök fogták már fel Alsó-Ausztria déli részében is, és már maga Bécs áll az élén. A kettes számú szövetségi vezető, dr. Walther Pfriemer után általában , ,Pfriemer-irányzatnak" nevezik. Ezzel szemben állnak azok a szövetségek és különítmények, melyek vezetésébe a pártpolitikai befolyás már befészkelte magát. Ezek azonban feltétlenül kisebbségben vannak. Vezéralakjuk a tiroli keresztényszocialista politikus és egyes számú szövetségi vezető, dr. Steidle, Innsbruckból. Kérdéses, vajon ez a pártján keresztül karriert csinált ember, ha választás elé állítják, dr. Seipelt vagy a Heimwehr-mozgalmat követi-e, maradéktalanul azt az álláspontot fogja-e elfoglalni, melyet dr. Pfriemer és az őt vakon követő alvezérei mindig is képviseltek. Itt kell hangsúlyozni annak a gyakran hangoztatott nézetnek a tarthatatlanságát, mely szerint Tirolban és Vorarlbergben az egész önvédelmi mozgalom Steidle irányzatához tartozik. Nyugat-Ausztriában is ezer és ezer Heimwehr-legény követi a jelszót, hogy az államot a polgári pártokkal szemben és a polgári politikusok ellenére is meg kell menteni. Az is bizonyos, hogy azoknak a kötelékeknek a többsége, amelyek vezetése ma még pártpolitikával mételyezett, ha a hivatalos politikusok az önvédelmi mozgalomban szakadást idéznek elő, felemelt zászlókkal csatlakoznak a mi irányzatunkhoz, feltéve, ha ez pénzügyileg fenn tudja tartani magát. Az egész mozgalom tudvalevőleg az osztrák iparból él. Sajnos, ez a folyósított pénzt nem közvetlenül a Heimatschutznak, hanem... dr. Seipel kezein keresztül adja át. Ő az, aki a juttatásokat dr. Steidlehez irányítja. Emellett a Pfriemerhez tartozó körökben sokszor hangoztatott panasz, hogy azok a kötelékek, melyek a.pártemberek vezetése alatt állanak, mások rovására előnyökéi élveznek. Egy bizonyos: Seipel az egész mozgalmat — már ami ennek pénzügyi oldalát illeti —kezében tartja. Ő képes arra, hogy a neki nem tetsző irányzatot egyszer s mindenkorra elnémítsa. Ezt akkor fogja megtenni, ha az időt erre elérkezettnek látja. Szükséges tehát utat és módot találni arra, hogy fenntartsuk az egyedüli tényezőt, amely egyáltalán képes arra, hogy Ausztriát a bolsevizmustól s ennek a szomszédos államokra nézve is oly veszélyes következményeitől megmentse, és az országol a valóságos gyógyulás útjára terelje. Az osztrák Heimwehreknek pénzügyileg függetlenné kell válniuk, hogy ezáltal Seipe markából kiszabaduljanak. A játszma biztosan megéri a kockázatot! Mint már korábban megjegyeztem, Auszt