Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

Ez részünkről, úgy látom, elmulasztatott, NAGY Emil szerint Rubidó állítólag súlyosan ignorálta és froissírozta ROTHERMERE-T, hogy instrukcióra vagy anélkül, nem tudom, s egyáltalában: nem tudom, igaz-e ez? Mindenesetre NAGY Emil ezt kihasználja, s a továbbiakban az egész ROTHERMERE-akciót s a revíziót magát szembeállítja a kormánnyal, s abból igyekszik magának oly népszerűséget szerezni, mellyel megdönthetné a kormányt. Ez az eljárása a lehető legperfidebb, s ezenfelül akarva vagy nem akarva összetéveszti a publicisztikai propagandát a diplomáciával. Minden újságíró magát diplomatának érzi, s ami a külföldi laptudósítókat illeti, van ebben valami analógia. A publicista azonban nem lehet követ és vice versa. Viszont a publicista működése hálás, mert naponta beszélhet a nagy publikumhoz, a diplomata szerepe pedig hálátlan, még ha kéz alatt nagyobb tényleges eredményeket ér is el. Tény azonban, hogy NAGY Emil perfid publicisztikája a kormányra igen terhes, mert a legpopulárisabb jelszóval dolgozik, s azt a hitet kelti, hogy a kormány semmit sem tesz a revízió érdekében. Ezen a helyzeten akartam én szerény tehetségemhez képest segíteni, mikor a ROTHERMERE-emlékre vonatkozó ajánlatomat megtettem. Le akartam szögezni ROTHERMERE óriási érdemeit és személyének az ország szempontjából való fontosságát, de elsősorban le akartam szegezni azt, hogy a revízió első fontos lépését Bethlen István gróf hajtotta végre, s hogy a további revíziót illetőleg is csak maradjunk meg az ő iránti bizalomban. ROTHERMERE és Bethlen közt nem lehet ellentét e kérdésben, s így ők a megváltott soproni földön valamilyen formában együtt kell hogy szerepeljenek. A Széchényire való hivatkozást azért tartottam szükségesnek, hogy ROTHERMERE jobban elmerülhessen a legnagyobb magyar alkotó géniuszának tanulmányozásába, s belássa, hogy Kossuth túlzott türelmetlenségével s az erőbeli helyzet helytelen megítélésével lerombolta azt, amit alkotott, mintahogy lerombolnák ma a Kossuth-epigonok türelmetlenségükkel s a revíziónak idő előtti kiforszírozásával azt, amit a Bethlen-kormány annyi küzdelem árán felépített. Ebből a szempontból talán kritika alá eshetnék az általam felajánlott ROTHERMERE-emlék, minthogy csatlakozni látszom azokhoz, kik az ország belsejében a revíziós agitációt szítják. Azonban az én akciómnak célja távolról sem az, hogy a kormánynak kellemetlenségeket szerezzek, hanem ellenkezőleg az, hogy amennyire lehet, kivonjam a revíziót mint agitációs fegyvert NAGY Emilék kezéből, s oda koncentráljam a közönség szemeit arra a földre, melyet Bethlen István szerzett vissza Magyarországnak, s mely szimbóluma a további revíziónak. Ez volt körülbelül az én elgondolásom; remélem, nem okoztam semmi zavart vele, s nem adtam fegyvert az ellenzék kezébe. Én másfél év óta politikáról csak az újságban olvasok, s így sok mindent nem tudok, különösen abból, ami ezen idő alatt a Külügyminisztériumban történt. Azonban úgy érzem, hogy nagyjából helyesen ítélem meg a hazai helyzetet. Egyébiránt ROTHERMERE lordot a napokban idevárják hosszabb tartózkodásra. Minthogy „Pesti Hírlap"-hoz intézett táviratommal egyidejűleg neki is írtam, valószínűleg a napokban beszélhetek vele, ha csak nincsen annyira befolyásolva a kormány s az ahhoz közelállókkal szemben, hogy az ő revíziós agitációja egyúttal a kormány ellen is irányulna. De ezt nem hiszem. Neki mindenesetre be kell látni azt, hogy nem lehet minden országot egy séma szerint kormányozni, s hogy Magyarországon a szabad sajtó, általános titkos választójog stb. csak Nagy Emil demagógiájához okvetlen