Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

hasztja, az ún. reformoknak napirenden tartása a gazdasági tervezést nyugtalanítja és bizonytalanná teszi, a belföldi tőkének amúgy is lassan haladó szaporodását megakasztja vagy legalábbis nagyon hátraveti, ezáltal külföldi eladósodásunkat a szükségesen túl növeli, gyorsítja és súlyosabbá teszi, bizonyításra nem szorul. Fokozza a veszedelmet, hogy a kormánykezdeményezés, ha egyes részleteiben tényleg meglevő bajok, túlkapások megelőzésére irányul, és önmagukban véve nem is helytelen elgondolásokból indul ki, mire megvalósításra kerül, oly hatásokat válthat ki, amelyre a kormányférfiak nem is gondolnak. Azok az elemek, amelyekből a mai népképviseletek többsége össze van alkotva, nem korlátozólag, hanem kiterjesztőleg igyekeznek majd tovább haladni, ha az első lépést a kormányok teszik meg. Az elszegényedett középosztályból származó, a való élettől eltávolodó hivatalnoktestület, talán félre is ismerve a vezetés intencióit, a felsőségnek tetsző, érdemeket szerző működést vél majd kifejteni akkor, amikor a végrehajtás során konkrét intézkedéseivel a vállalatok működése elé apróbb-nagyobb akadályokat fog gördíteni. Már rámutattam arra, hogy külföldi eladósodásunk rohamos megnövekedésének csak két hatásos ellenszerét látom. Az egyik a legerélyesebb korlátozása minden kölcsönpénzből való alkotásnak, létesítésnek, beruházásnak, amely nem hoz közvetlenül nagyobb hasznot a közgazdaságnak, mint amekkora teherrel jár a kölcsön felvétele, a másik a belföldi tőkeképződésnek az előmozdítása, illetőleg minden akadálynak elhárítása, amely a tőkeképződés elé tornyosul. Ily akadálynak tartom többek között az általam felsorolt terveket, kezdeményezéseket. A közgazdasági tevékenységnek ma inkább, mint valaha, nyugalomra, kíméleti időre van szüksége. Az elért eredményeket kockáztatjuk, ha ezzel ellentétes politikát folytatunk. Elsősorban arra a káros visszahatásra gondolok, amelyet az ilyen politika a pénzértékre elmaradhatatlanul gyakorolni fog. A pénzérték állandósítása a Jegybanknak legfőbb feladata. Ezt a feladatát azonban csak úgy képes teljesíteni, ha az összes tényezők, akiknek a közgazdasági élet irányítására döntő befolyásuk van, ugyanazokon az elvi alapokon elinduló egységes politikát folytatnak, amelyek irányadók voltak akkor, amikor a szanálás megindult. Az ezektől való eltérés a Jegybanknak minden erőlködését illuzórikussá teszi. Ez a meggondolás vitt arra, hogy a kormány figyelmét a beállható hatásokra idejében felhívjam. A Magyar Nemzeti Bank kebelében elfoglalt hivatalbeli állásomból folyó kötelességem nekem is, hogy pénzünk stabiütását veszélyeztető minden körülményre ügyeljek, azt, amennyire módomban van, megakadályozzam. Erős az én meggyőződésem, hogy az általam felpanaszolt irányzat ily veszedelmeket rejt magában. Egyedül ennek a meggyőződésemnek az erősségét kívánom bizonyítani akkor, amikor befejezésül azt a tiszteletteljes kérésemet terjesztem elő, hogy ha a kormány nem lenne abban a helyzetben, hogy intézkedéseit, terveit, kezdeményezéseit az általam jelzett irányban módosítsa, illetőleg teljesen abbahagyja, méltóztassék mérlegelése körébe azt a részletet is belevonni, hogy az én igénytelen személyiségemnek nem lenne többé módjában a veszélyeztetett szanálási művelet további végrehajtásában aktív részt venni. Popovics s. k. B\3—1928—1230. — Gépelt másolat